A legnagyobb kihívás

A frissen elfogadott Lisszaboni Szerződés második pontja kimondja az emberi méltóság tiszteletének kötelességét, a diszkrimináció tilalmát, illetve – végre – azt is, hogy a kisebbségek tagjait is megilletik az európai egyetemes jogok – emlékeztetett nyitóbeszédében Tőkés László református püspök, európai parlamenti képviselő, az EP Kulturális és Oktatási Bizottságának tagja, aki hangsúlyozta: ugyanezen értékek mellett az Európai Alapjogi Charta is hitet tesz. A képviselő kiemelte: mindemellett fontos az intézményes kapcsolattartás az európai uniós intézmények és az egyházak között, hogy az együttműködés ne csak papíron, hangzatos jelszavak formájában létezzen, hanem a valóságban is. Pozitív fejlemény e szempontból, hogy az új Európai Bizottság egyik tagja az alapvető jogok érvényesüléséért fog felelni. „Kevés olyan fontos kihívás áll napjainkban Magyarország előtt, mint a cigánykérdés rendezése, ami egyszersmind persze magyarkérdés is egyben”, mutatott rá Tőkés László. „A nem cigány magyaroknak is alapvető létérdeke a cigányság szociális felemelése, de ehhez képest jelenleg még a romák hiteles számbavétele is gondot okoz”, fogalmazott, hozzátéve, hogy a kérdés fontosságának tudatosítása néha még a lelkészi karon belül is nehézségeket okoz, holott a Biblia egyértelműen fogalmaz az egyetemes kiválasztottság és egyetemes üdvösség kérdésében.

„4-5 napig is itt ülhetnénk, ha fel akarnám sorolni mindazt, amit az elmúlt két évtizedben ígértek a cigányságnak, ha azonban arról lenne szó, amit tettek értük, már itt sem lennénk.”„Én is kisebbségi vagyok”, kezdte beszédét Schmitt Pál, az Európai Parlament alelnöke. „Az Európai Unión belül élő 15 millió magyar ugyanis a közösségek lélekszámának mindössze 3 százalékát teszi ki, és ezáltal nekünk is meg kell harcolnunk kultúránk, történelmünk elismeréséért, még ha klasszikus kisebbségi létről a magyarság esetében nem is beszélhetünk”, mondta a politikus, aki csatlakozott Tőkés László szavaihoz. „Elfogadhatatlan, hogy 2009-ben sokmillióan éljenek Közép-Európában lehetetlen körülmények között! 4-5 napig is itt ülhetnénk, ha fel akarnám sorolni mindazt, amit az elmúlt két évtizedben ígértek a cigányságnak, ha azonban arról lenne szó, amit tettek értük, már itt sem lennénk”, fogalmazott Schmitt Pál, aki szerint mára a napnál is világosabbá vált, hogy a rendszerváltás igazi vesztesei a magyarországi és a szomszédos államokban élő romák, hiszen annak idején az építő- és nehézipari csődök következtében elsőként ők veszítették el munkájukat, állástalanságuk, szociális segélyeken alapuló létük pedig azóta konzerválódott. „Emellett a cigányok a politikai haszonszerzés áldozatai is, akár a szavazatvásárlást tekintjük az egyik oldalról, akár a rasszista jelszavakat a másikról. Ezeket minden jóérzésű demokrata elutasítja”, tette hozzá, kiemelve, hogy a következő időszaknak adekvát válaszokat kell adnia ezekre a problémákra.

Schmitt Pál emlékeztetett: jelenleg a magyarországi általános iskolákban minden harmadik iskolakezdő diák cigány, vagyis 12 év múlva minden harmadik első munkavállaló roma lesz, 18-20 év múlva pedig nekik kell majd eltartaniuk az öregedő társadalmat. „Eljön az az idő is, amikor minden második iskolakezdő gyerek cigány lesz, ezt egyszerűen tudomásul kell venni. Minden jóérzésű európai polgár kötelessége tehát a roma integráció elősegítése, akár az oktatás, akár a munkavállalás kérdéséről van szó, az Európai Néppárt és személyesen Orbán Viktor ezért is karolta fel erőteljesen a cigányság ügyét. A romáknak pedig kötelességük végigmenni ezen az úton a no pain – no gain jelmondat szellemében”, jelentette ki. Schmitt Pál véleménye szerint az egyház kettős szerepet játszhat a cigányság integrációjában: egyrészt ellátja hagyományos karitatív feladatait, másrészt sokat tehet azért is, hogy felhívja a problémákra a többségi társadalom figyelmét.

A konferencia szervezője, Járóka Lívia EP-képviselő, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság alelnöke egyetértett az előtte szólókkal abban, hogy a romaügyekben gyakran hangzanak el szép szavak, amiket aztán le is írnak, valós cselekvés azonban kevés történik. „Az egyház azokhoz is tud szólni, akik ellenérzésekkel viseltetnek a cigányság irányában, a cigánypasztoráció pedig megfelelő eszköz a történelmi küldetés teljesítésére”, fogalmazott a politikus, aki szerint a szociális támogatásnak és az egyházak nyújtotta lelki tápláléknak ki kell egészítenie egymást. „A kutatók bizonyos rétegekről mára egyszerűen lemondtak, úgy állnak a kérdéshez, hogy a 40 feletti romákat tulajdonképpen el lehet felejteni, holott a cigányközösségek problémái a nem romákat is sújtják”, jelentette ki Járóka Lívia, aki szerint ugyanakkor ma már szerencsére léteznek a problémákra, feszültségekre működőképes társadalmi válaszok, szemben a csak papíron létező kezdeményezésekkel. Ezek a megoldások viszont szinte kizárólag alulról, a civil szférából érkeznek. „A cigánykérdést illetően európai szintű paradigmaváltásra van szükség, az antidiszkriminációs harc mellett az oktatás és a munkahelyteremtés kérdését is rendezni kell”, fogalmazott. „Minden társadalmi megújulás kulcsát az erős helyi együttműködés, a kis közösségek építésében elért sikerek jelentik, ezért fontos, hogy az egyházak által ezen a területen elért sikerek visszhangra találjanak. A hatásos kezdeményezéseket támogatni kell, országos szintűvé fejleszteni, és a szakpolitikában is szerepet kell, hogy kapjanak.”

Egy társadalom sem épülhet pénzlogikára

Székely János, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke, az Esztergomi Hittudományi Főiskola rektora szerint ma Magyarországon két fő probléma létezik: az egyik az évi 30 ezres népességfogyás, a másik a roma – nem roma feszültségek kérdése. „Úgy tapasztalom, hogy miközben Európában afféle piramisszerű társadalom épül ki, középpontban a szabadversennyel és az individualizmussal, egyre több belülről megkeseredő ember él közöttünk. A mai világ az erősek, a sikeresek, a gátlástalanok világa, az ember azonban nem erre, hanem szeretetre, alkotásra, építésre született, nem pedig arra, hogy keresztültaposson a többieken, ezért is keserednek meg oly sokan. Egy életerős társadalmat – a családhoz hasonlóan – nem lehet pénzlogikára felépíteni”, jelentette ki. Ami a cigányok és nem cigányok közötti ellentéteket illeti, Székely János szerint az egység egyáltalán nem utópia, és a magyar tapasztalatok Európának is sokat adhatnak. Persze van mit helyrehozni, hiszen számos keserű emlék él a felekben. „Angliából 1530-ban kitiltották a cigányokat, és hogy ne is merjenek visszajönni, 18 ezret fel is akasztottak közülük. Aki mégis visszajött, azt bárkinek joga volt a fülénél fogva egy fához szögezni. Poroszországban kicsivel később szintén 10 ezer cigányt akasztottak fel, Franciaországból pedig egyszerűen Afrikába deportálták romák ezreit. Magyarországon ilyen szörnyűségekre szerencsére nem került sor, habár problémák voltak és ma is vannak. Ma Európában azonban egyértelműen nálunk a legerősebb a roma értelmiség”, mondta Székely János, aki szerint hazánk az egyház és a romák kapcsolata terén is élen jár a kontinensen. Kevesen tudják például, hogy 1943-ban hazánkban került sor az első szervezett cigánypasztorációra, 2008-ban nálunk született meg az első lovári nyelvű Biblia, és Magyarországon készül jelenleg az első lovári mise is, melynek alapját ősi cigány dalok képezik. „Mint ebből is látszik, az egyház nem asszimilálni akarja a romákat, hiszen kultúrájuk érték”, fogalmazott a segédpüspök, aki szerint a cigányok beilleszkedését a többségi társadalom részéről nemcsak előítéletek, de hatalmas ismerethiány is nehezíti.

„A papképzésnek részét kell, hogy képezze a cigánypasztoráció, hogy a szemináriumból kikerülő fiatal papok megfelelő ismeretekkel bírjanak: Nagydorogon és Esztergomban ennek már láthatjuk biztató jeleit. A Szent István kiadó gondozásában hamarosan megjelenik a cigány népismeretről írott könyvem, amely minden egyházi iskolába eljut majd kiegészítő tananyagként. A katolikus egyház legtöbb iskolája elit intézmény, ahová a jobb módú családok gyermekei járnak, de a hátrányos helyzetű tanulók számára is működtetünk iskolákat, például Kazincbarcikán, illetve a Pannonhalmi Bencés Gimnázium is minden évben felvesz legalább két roma tanulót. Nagy álmom, hogy Budapesten egy, a Gandhihoz hasonló, de keresztény szellemiségű, lehetőleg az óvodától a szakmáig kísérő iskolát hozzunk létre”, mondta Székely János.
„Évtizedek óta bénultan várjuk a csodát, hogy valami majd csak történni fog. Pedig az első lépésben azt kellene eldöntenünk, akarunk-e gyógyulni.”
Gáncs Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke egyházának sajátos, szintén kisebbségi jellegével kezdte felszólalását, hiszen hazánkban ma mindössze a népesség 3 százaléka vallja magát evangélikusnak, ráadásul az egyház hivatalos nevében sem véletlenül szerepel „Magyar” helyett „Magyarországi”. Mindez abszolút nyitottságot jelentene, ez azonban egyelőre nem létezik. „Magyarországon ma áldatlan állapotok uralkodnak: romák és nem romák között kölcsönös ellenszenv feszül, amit a politika gátlástalanul kihasznál. Ezt az átkos örökséget meg kell törni, ez azonban nem könnyű, hiszen évtizedek óta bénultan várjuk a csodát, hogy valami majd csak történni fog. Pedig az első lépésben azt kellene eldöntenünk, akarunk-e gyógyulni, ha pedig igen, azt kell kideríteni, vannak-e ehhez megfelelő emberek a megélhetési romaügyesek mellett”, sorolta a püspök, aki hangsúlyozta, hogy nem véletlen fogalmaz végletesen, ugyanis tény, hogy maguk a cigányok is szenvedélyesek és végletesek. „A sarkosságnál persze kényelmesebb a langyos diplomatikusság, de ezen mára már túl vagyunk”, mondta Gáncs Péter, rámutatva, hogy a többségi társadalmat és a romákat több kapocs is összefűzi. „A cigány és a magyar himnusz például egyaránt a balsors, a bűnhődés, az átokból való szabadulás vágyát fogalmazza meg, még ha más módon is. Őszintén szembe kell néznünk egymással, és bevallani, mit vétettünk egymás ellen”, jelentette ki.
Gáncs Péter hozzátette: személy szerint a népfőiskolai modellt egy lehetséges megoldási útnak látja például az oktatási problémákra, „ez azonban nem azt a népfőiskolai modellt jelenti, amit ma Magyarországon a többség ért alatta, vagyis hogy összefogdosunk 20 embert, és valamit ötletszerűen a fejükbe tömünk, hanem egyfajta holisztikus oktatási módszert.” Példaként a szarvasi Tessedik Sámuel Főiskolát hozta fel.

Évtizedekben mérhető lemaradás

Hofher József jezsuita szerzetes, a Jezsuita Cigánypasztoráció vezetője szerint a roma integráció kérdésének egyik legfontosabb szegmense a felnőttképzési rendszer, melyet ő legszívesebben csak szeretetiskolának nevez. „A gyerekek családban nőnek fel, az elsődleges értékközvetítő a tradicionális családi-szülői közeg, a cigányság pedig különösen családszerető. Vagyis hiába látnak adott esetben heti öt napban mintát az iskolában, ha a szülők analfabéták, és még a nyolc osztályt sem végezték el”, mutatott rá, kiemelve a hazai felnőttoktatás krízishelyzetét. „Ma Magyarországon nem létezik törvényi szabályozás az analfabéták, funkcionális analfabéták képzésére. Tervek, elképzelések persze sok részről vannak, de ezeket nem akkreditálják, és így természetesen állami támogatásban sem részesülhetnek. Ugyanígy a közmunka is kizárólag a funkcionális analfabétákat termeli újjá, ha nem kapcsolódik hozzá képzés”, mondta Hofher József, aki szerint ugyanakkor a felnőttoktatásban nem kizárólag az iskolába járó személyekkel kell foglalkozni. „A rendszerre óvoda és bölcsőde is ráépíthető, így amíg az anya tanul, a gyerekkel is törődnek.” A szerzetes szerint azt kellene minél előbb megérteni Magyarországon, hogy hiába létezik szociális intézményrendszer, az normális szociálpolitika nélkül soha az életben nem fog megfelelő módon működni.„A szociológus megállapítja, hogy a cigánygyerekek mezítláb járnak. Az antropológus azt mondja, hogy cipő kell, hiszen ez a norma. A média beszámol róla, hogy ellopták a pénzt, ezért nincs cipő. Az egyház pedig megmutatja, hogy lám, így kell a cipőt használni.”

Kiss Ulrich jezsuita szerzetes, a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium rektora szerint rajtunk múlik, az esélyt vagy a veszélyt látjuk meg a jelenlegi helyzetben. „A posztindusztriális társadalom a mobilitás társadalma, márpedig a cigányoknál senki sem mobilisabb – a magyarok például egyáltalán nem azok”, emelt ki egy lehetséges előnyt, hangsúlyozva, hogy a helyzetet először elemezni kell, megoldási javaslatokkal pedig csupán azt követően szabad előállni, hogy már megértettük az ábrát. „Az értelmiségre, így a roma értelmiségre is hármas feladat hárul: meg kell érteni a problémát, elemezni kell a helyzetet, majd megoldásokat kell javasolni”, hangsúlyozta Kiss Ulrich, aki egyszersmind rámutatott: rendkívül fontos a nyelvi képzés is. „Bangkokban thai kisgyerekeket tanítottunk angolul a nyomornegyedben, majd húsz évvel később egyiküket már szállodaigazgatóként üdvözölhettem. Az angol nyelv ismerete a mai világban elengedhetetlen, a roma fiatalokat is ez irányba kell motiválni, ezért is szervezünk idén nyáron egy nyelvi kurzust, ahol a résztvevők háromnegyede roma lesz.” Ami az egyházak szerepét illeti az integrációban, gyakorlati példával világította meg a helyzetet. „A szociológus megállapítja, hogy a cigánygyerekek mezítláb járnak. Az antropológus azt mondja, hogy cipő kell, hiszen ez a norma. A média beszámol róla, hogy ellopták a pénzt, ezért nincs cipő. Az egyház pedig megmutatja, hogy lám, így kell a cipőt használni. Mi csinálnak eközben a politikusok? Eltörlik a személyi jövedelemadó 1 százaléka feletti rendelkezés jogát, ami nagyon káros, mivel ezzel a kormány nem csak anyagilag okozott kárt, hanem az adakozás kultúráját vetette vissza, ahelyett, hogy azt támogatta volna.” A média szerepéről is szó esett. „Igenis cigány szappanoperára van szükség, amiben érzelmek vannak, amit mindenki megért, és mindenki kapcsolódni tud hozzá”, fogalmazott, kiemelve: Európában rengeteg pénz áll a jó célok rendelkezésére, csupán össze kell fogni ahhoz, hogy ezek az összegek elérhetők legyenek.

Csak magyarügy van

Balázs József kunmadarasi plébános szerint 10-12 év semmittevés után manapság kezdi felismerni a magyar társadalom, hogy a cigányság integrációja terén elérkezett a konkrét munka ideje. „A feladat nem onnan indul, hogy mit tehet a másik, hanem hogy mit tehetek én”, fogalmazott. Csonka József református missziós lelkész, a Hosszúpályi Cigány Ima- és Közösségi Ház vezetője csatlakozott hozzá: szerinte a dolgok nem akkor kezdődnek, amikor láthatóvá válnak. „Az én álmom egy egységes cigánymissziós szeretetszolgálat felekezetek közötti jelleggel”, mondta.

Soltész Miklós, a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselője szerint Magyarországon nem cigányügyről, hanem magyarügyről beszélhetünk. „Ha hallgatunk bizonyos szirénhangokra, az mindnyájunkat a katasztrófába vezet. A liberális megközelítés ál-emberjogi nyilatkozatai kudarcot vallottak, a tabuk feloldódtak, a szélsőjobb és a szélsőbal viszont elfogadhatatlan, rossz válaszokat ad a problémákra”, mondta a politikus, aki az előző felszólalókkal egyetértve az oktatás, a családtámogatás, a munkahelyteremtés és ezekhez kapcsolódó módon a segélyezési rendszer alapvető átgondolását hangsúlyozta.

Aba-Horváth István, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés nemzetiségi és etnikai tanácsnoka elmondta: akár becsukott szemmel is meg tudja mondani egy ismeretlen településen, hol kezdődik a cigánytelep, ott ugyanis már nincs járda, csak homok. „Ez egy teljesen más világ távoli hétköznapokkal, ahol az ott élők marslakóként néznek ránk. Olyan közösségekről beszélünk, ahol az anya nem tudja, mit ad enni a gyermekének másnap, az apa pedig nem tud példakép lenni, mert régóta elveszítette saját önazonosságát is”, fogalmazott Aba-Horváth István, aki szerint a jólét nem fizikai kategória, hiszen a szellemi és a lelki jólét is elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki megtalálja helyét a világban. „Ha a gyereknek jut étel, a szülő kibírja, ha ő csak másnap eszik. Ha viszont a lelki jólétnek sincs alternatívája, az ember felemészti önmagát.” A tanácsnok – a korábban elhangzottakkal egyetértve – szintén kiemelte, hogy az Országos Cigány Önkormányzatban folyó események nem segítik az integrációt, ám óva intett attól, hogy emiatt bárki is általánosítson. „Igenis sok cigány közösségi vezető tudja méltósággal felhasználni a javakat”, mutatott rá.

Aba-Horváth István szerint összetartás csak akkor alakulhat ki, ha mindenki egyenlő mércével mér, és bűnnek tekinti a bűnt, akárki is követi azt el. „Ettől azonban még messze vagyunk. Amikor Marian Cozmát meggyilkolták, csak úgy nyüzsögtek nálam az újságírók, a tatárszentgyörgyi tragédia kapcsán azonban mindössze egyetlen megyei lap munkatársa keresett meg”, hozott fel egy konkrét példát. „Dolgozó magyar polgárokká akarunk válni, de ezt egyedül nem tudjuk felvállalni”, összegezte a helyzetet, kiemelve, hogy a minden településen működő templomok kulcsszerepet játszhatnak a cigányság integrációjában. A konferencián utolsóként felszólaló Mezei Ádám, a Nagycsaládosok Országos egyesületének képviselője, a szervezet romaügyi megbízottja egyetértett Aba-Horváth István szavaival.

Forrás: Kultúrpart.hu - http://www.kulturpart.hu/uzenet_a_foldrol/17156/nincs_ciganyugy_csak_magyarugy

Hozzászólások (0)