|
Online felhasználók |
|
Jelenleg 25 vendég online |
|
Főoldal
|
TASZ: Kutatás: A roma lakosság hozzáférése az uniós fejlesztési forrásokhoz |
|
2010. July 14. |
Forrás: http://jogtalanul.blog.hu/2010/07/13/arvizkarosultak_roma_szarmazasuk_miatt_nem_kaphattak_az_adomanyokbol
Kutatások szerint ma Magyarországon a mintegy 600 ezres roma közösség többsége olyan településen vagy településrészen él, ahol a romák többségben vannak.
A szegregált lakónegyedekben túlzsúfoltak az épületek, a
lakás- és környezeti körülmények gyakran az egészségre ártalmasak, a
közszolgáltatások hiányosak, vagy megszűntek. A lakóhelyi szegregáció
szorosan korrelál az oktatásban is tapasztalható szegregációval, ám nem
csak abból ered. A szegregált területek társadalma szervezetlen, magas a
munkanélküliség. A legrosszabb érdekérvényesítési képességgel
rendelkező, hátrányos helyzetű, gyakran diszkriminációval is sújtott
romák nem férnek hozzá azokhoz a fejlesztési forrásokhoz, melyek a
település többi lakosa számára adottak. Minden fejlesztés, amiből a
legszegényebbek kimaradnak, még mélyebbé teszi a társadalmi
különbségeket és fokozza a konfliktusokat.
Az elemzés célja volt annak bemutatása, hogy az Új Magyarország
Fejlesztési Terv (ÚMFT) időszakában a romák által sűrűn lakott
területeken a fejlesztések milyen mértékben érik el a roma lakosokat.
Az elemzés során Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs Szatmár Bereg megyében
található 16 leghátrányosabb helyzetű kistérséget vizsgáltuk. Az LHH
kistérségekre jellemző, hogy itt találhatók a romák által legsűrűbben
lakott, a legrosszabb szociális és gazdasági mutatókkal rendelkező
települések. Ebben a két megyében található az LHH kistérségek közel
fele. Az LHH kistérségek felzárkóztatására a Kormány ráadásul külön
célzott programot indított 2008-ban.
Az elemzés során az LHH kistérségekben 2008-ban készült esélyegyenlőségi
helyzetelemzéseket vettük alapul,[1] melyekben a kistérségeknek
településenként részletes helyzetelemzést kellett készíteniük a
demográfiai, szociális, lakhatási, oktatási stb. helyzetről. Az
esélyegyenlőségi terv előfeltétele volt az LHH programban való
részvételnek. A tervek elkészítését az oktatási és a szociális tárca
kirendelt szakértői segítették.
Az LHH program keretében készült kistérségi esélyegyenlőségi
helyzetelemzésekre jellemző volt ugyanakkor, hogy sok esetben nem
tartalmaztak adatokat a szegregátumokra, a roma lakosok települési és a
halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek óvodai/iskolai arányára
vonatkozóan.
Az adatszolgáltatási hiányosságok és pontatlanságok ellenére a tervek
adatelemzéséből mindkét megyében beazonosíthatóak voltak a legrosszabb
helyzetben lévő, legmagasabb roma lakosságszámmal, vagy szegregátummal
rendelkező, illetve iskolai szegregációval veszélyeztetett települések.
Az esélyegyenlőségi helyzetelemzésekből leszűrt problématérképet
kistérségenként összevetettük a kistérségekben nyertes ÚMFT
pályázatokkal.
Megállapítások:
A vizsgált 16 kistérség esetében elmondható, hogy még a leghátrányosabb
helyzetű kistérségeket célzó uniós fejlesztési források között is csak
kis arányban szerepelnek a romákat célzó projektek, illetve az
esélyegyenlőséget előmozdító programok is az összes nyertes pályázat
aránytalanul kis részét képezik.
Roma szervezet által működtetett programok száma elenyésző mindkét megye
esetében. BAZ megyében nagyjából minden kilencvenedik nyertes
pályázatra jut egy olyan, amelyet roma szervezet valósít meg (1,1%, 8
db.), Szabolcsban minden negyvenötödikre (2,2 %, 6 db).
A BAZ megyei LHH kistérségek nyertes pályázatainak mindössze 12 %-a, a
Szabolcsi pályázatok 25 %-a releváns a romák esélyegyenlősége
szempontjából.
A BAZ megyei nyertes projektek mindössze 3,14%-a célozza kifejezetten a
romák, vagy a hátrányos helyzetű lakosság helyzetének javítását,
miközben a roma lakosság aránya a térségben a legóvatosabb becslések
szerint is ennek öt-hatszorosa. A Szabolcsi LHH kistérségekben ez az
arány 6,6 %.
A nagy arányban romák lakta települések pályázói aktivitását tekintve
elmondható, hogy kevesebb sikeres pályázatot tudtak megvalósítani az
ÚMFT keretében (Szabolcsban másfélszer, BAZ megyében két- két és félszer
kevesebbet), mint az alacsonyabb roma aránnyal rendelkezők. Különösen
utóbbi aránytalanság még akkor is szembetűnő, ha a romák által nagyobb
arányban lakott települések átlagosan alacsonyabb lélekszámúak, amely
nyilvánvalóan szintén befolyásolja a forráslehívó képességüket.
A nyertes pályázatok megoszlását vizsgálva megfigyelhető a nagyobb
települések, városok, kistérségi centrumok erőfölénye. BAZ megye
esetében a kilenc 5000 fő fölötti lakosságszámú település viszi el az
LHH kistérségekben nyertes ÚMFT pályázatok közel felét (45,5 %),
Szabolcsban a hasonló lélekszámú hét település a harmadát (28,1 %).
A 2000 fő alatti települések 41 %-án (82 település) nem született
nyertes pályázat BAZ megyében, 58,3 %-án (67 település) Szabolcsban,
miközben ezek közül a települések közül nem egy jelentős számú roma
lakossággal rendelkezik.
Összességében tehát elmondható, hogy az LHH kistérségek roma lakossága a
fejlesztésekhez történő hozzáférés tekintetében esetenként többszörös
hátrányban van - még az LHH kistérségek fejlesztését direkte célzó
programok ellenére is meglehetősen kevés a roma szervezetek által
vezetett, a romákat vagy a hátrányos helyzetűeket támogató projekt. Az
esélyegyenlőséget előmozdító fejlesztések helyett a kistérségek inkább
az általános infrastrukturális fejlesztéseket (buszmegálló építés,
orvosi rendelő felújítás, stb.) részesítették előnyben. Az
esélyegyenlőségi helyzetelemzésekben feltárt hiányosságokra, problémákra
(szegregátumok infrastrukturális fejletlensége, óvodai férőhelyhiány,
sajátos nevelési igényű tanulók magas iskolai aránya, stb.) az ÚMFT
forrásaiból többségében nem reagáltak.
Copyright 2007. All Rights Reserved.  |
|
