|
Népszabadság| 2010. március 4.
Tavaly februárban történt. Kevéssel a negyedik halálos áldozatot követő tatárszentgyörgyi gyilkosság után. A cigányok félelemben és rettegésben éltek az egész országban - sohasem tudhatták, hol, és mikor csapnak le a gyilkosok. A férfiak éjszakánként őrséget álltak. Ha ledőltek is néhány órára aludni a baltát a kezük ügyébe rakták. A gyerekeket sem vetkőztették le esténként, hanem csak úgy, ruhástól altatták - ugrásra készen, ha menekülni kell.
A gárda újabb menetelést hirdetett -ezúttal Ózdra. Az ózdiak megtudták
ezt és a félelmük lassan pánikká nőtt. Kérdezgették egymást, kinek kéne
szólni, mit lehet itt tenni? Nem akartak önbíráskodó, felhergelt tömeg
lenni. Tudták, elég egy rossz vagy rosszul értelmezhető szó, egy
mozdulat, egy csúnya nézés - és elszabadul a pokol. El akarták kerülni.
Azt gondolták, jogállamban őket is megilleti a védelem, a biztonság.
Hitték, a rendőrség az övék is.
De kihívni azért mégsem merték.
Bódis
Krisztát, a rendszeresen Ózdra járó filmest, a nyári táborok
szervezőjét, sok ózdi gyerek keresztanyját kérdezték, kinek kéne
szólni? Kitől kéne védelmet kérni? Bódis Kriszta némi tanakodás után
felhívott: Ági mit lehet ilyenkor tenni?
Először is nyugtatni kell a
kedélyeket, volt a válaszom. Nem engedni semmiféle provokációnak,
fegyelmezetten, visszafogottan, udvariasan kell viselkedni. És
énekeljenek Himnuszt vagy Szózatot - vágják azt az őket provokálók
pofájába. Én pedig, úgy is, mint a Roma Integrációs Tanács tagja és a
civil oldal soros elnöke - riasztom a kormányoldal megfelelő emberét és
segítséget kérek. Kértem is. Visszaszóltam a helyi embernek, próbáltam
megnyugtatni őket. A magas helyről való leszólás következtében aztán a
rendőrség kivonult.
Mire a gárda jött, a helyszínen voltak.
Így aztán nem volt kóstolgatás. Az öszszetűzést sikerült elkerülni.
Most
éppen Ózdra megyek - B. B. idéztetett be tanúként. A rendőrség ugyanis
50 ezer forintos bírságot szabott ki rá: indokolatlan riasztás, a
rendőrség fölösleges költségekbe verése címén. B. B. nem fizet -ha
lenne miből, akkor sem tartaná jogszerűnek -, tehát perre megy én meg
tanúnak. De meglehet, a végén rám hárítják a büntetést.
Jut eszembe,
tud róla valaki, hogy valaha is megbüntettek volna a gárda
masírozásának szervezéséért valakit? Vagy a rendőrség költségeinek
behajtását követelte volna - a bíróság által betiltott gárda újabb és
újabb rendezvényei miatt?
Ez még sosem jutott eszébe jogkövető és
jogalkalmazó magyar állampolgárnak? Pedig a gárdavonulások sok pénzbe
kerülnek. Miből telik? Ki pénzeli a gárdát? Kinek az érdeke az
újfasiszta eszmék újjáélesztése? És kinek az érdeke, hogy a cigányság
és a rendőrség közötti bizalom építése helyett a rombolásán
fáradozzanak? Sajóbábonyban láttuk, mi történik, ha a felhergelt tömeg
visszaüt. Ózdon ezt sikerült elkerülni. B. B.-t nem megbüntetni, de
megdicsérni illene, a közösség békéjének megóvásáért cselekedett.
Jogszerűen, értelmesen, idejében.
Daróczi Ágnes Budapest
Copyright 2007. All Rights Reserved.  |
