DARÓCZI ÁGNES, a Roma Integrációs Tanács tagja:

Köszönöm szépen a szót. Főpolgármester Úr! Tisztelt Közgyűlés! A kocka el van vetve. Azzal, hogy a szocialista-szabad demokrata többség megszavazta az új roma intézmény székhelyének a VIII. kerület, Szentkirályi utca 7-et, csupán az a kérdés, mi lesz ebben az intézményben, és ki, mire fogja használni, kinek a vezetése alatt.

A mi javaslatunk az, hogy ez az intézmény viselje a Roma Esélyek Háza nevet, és funkciójában is szolgálja az esélyegyenlőség európai eszméjét, ösztöndíjközpontként, jogsegélyszolgálatként, klubházként, tanácsadással és munkaközvetítéssel, tanfolyamok szervezésével stb.-vel, segítse hozzá a főváros mintegy 200 ezerre tehető roma lakosságát, hogy állampolgári mivoltát a lehető legteljesebben tudja megélni.

Javasoljuk továbbá, hogy a két vezető maradjon a helyén, és a két fővárosi intézmény tevékenysége változatlanul folytatódjon mindaddig, amíg pályázattal az új vezetőt megtalálják. Javaslatunk mögött az az aggodalom áll, hogy szeretnénk, ha a fonyódi üdülő és továbbképző központ beruházása sikeresen folytatódhatna, és mindazok a megkezdett munkák, amelyek a két intézményben vannak, nem szenvednének csorbát.

Ha december 31-ei határidővel Zsigó Jenőnek felmondanak, elzavarják, ezt nem tudjuk másképpen értékelni, csak kizárólag politikai motivációjú tettnek, hiszen Zsigó Jenő egyike azoknak az értelmiségieknek, akik a kezdetektől más véleményen voltak ennek az intézménynek a létrehozása körül. Ugyanakkor a leghatározottabban tiltakozunk az ellen, hogy kulturális központnak hívják a Szentkirályi utca 7-et, és úgy tegyenek, mintha ez az iskolai közüzemként működő épület alkalmas lenne kulturális feladatok ellátására.

Tisztelt Közgyűlés! A tudomány diszkrepanciának, az egyszerű ember pedig hazugságnak vagy képmutatásnak hívja, ha a szó és a cselekedet között nincsen összhang. Ha erre az épületre és a funkcionálisan ott végezhető munkára azt mondják: ez a cigányok kulturális központja, önök szerint melyik kifejezés lesz használatban?

Milyen abszurd egy helyzet, hogy annak a Demszky Gábornak a vezetése alatt, aki a legteljesebben tárta fel és publikálta a '70-es években a „CS" csökkent értékű lakásakció során elkövetett visszaéléseket, most egy „CS" csökkent értékű akció valósul meg, de a cigány kultúra területén. Amiért ez nekünk különösen fáj, hogy ezzel a mozdulattal nem a fővárosi politikusokra, még csak nem is a szocialista-szabad demokrata vezetés fejére fog hullani a megvetés, hanem a miénkre, a cigányokéra és a mi kultúránkra, amelynek továbbra sem lesz kibontakozási lehetősége.

Tisztelt Fővárosi Politikusok! A rendszerváltó roma értelmiség napjainkra olyan kiszorítva, szélre sodortan, mélyen van, hogy annál mélyebbre csak akkor kerülhet, ha börtönbe vetik vagy öngyilkos lesz.

Nyugodtan kérdezhetik: miért, hogyhogy? Elveszítettük volna tömegkapcsolatainkat, elemző képességünket vagy bátorságunkat? Nos, sem az egyik, sem a másik. Az ok az, hogy túl sokan vannak a barátaink. Barátaink, akik azt állítják magukról mély meggyőződéssel, hogy ők jobban tudják, mi fáj nekünk, mire van szükségünk, mi lehetne a kivezető út. És ehhez mindig találnak nekik bólogató cigányjánosokat. És csodálkoznak, ha a kommunista cigánypolitika folyamatos továbbéléséről, nemzetiségi elnyomásról beszélünk.

Szeretném kérni, ne kezeljenek bennünket különlegesként, akiket ők jobban ismernek. Maradjanak meg jó hazafiaknak és hűséges demokratáknak. Adjanak intézményt, pénzt és lehetőséget a kezünkbe, mert az erősödő szélsőjobb és az egyre inkább rasszista közhangulat ellen mi tudjuk hatékonyan felvenni a harcot. Igen, éppen a kultúra erejével. Nem ötven férőhelyes helyiségben, hanem a világszínvonalon megszólalni tudó main stream fősodorban. És éppen azért, mert mi tudjuk, hogy ezt hogyan kell megtennünk, nem mondunk le a kulturális intézmények iránti igényünkről, továbbra is követeljük cigány múzeum, színház, kutatóközpont, hangversenyterem létesítését európai színvonalon, hogy alkalmunk legyen az elnyomatásból kiszabadulni, európai polgárként, fővárosi és magyarországi polgárként állampolgárságunkat a magunk méltóságában megélni.

Köszönöm, hogy meghallgattak, és kérem, támogassák javaslatunkat: ha már ennyire ragaszkodik a főváros vezetése a Szentkirályi utca 7-hez, legyen az a Roma Esélyek Háza. Üzenjen a nevével is a politikának és a közéletnek, hogy nincsen még esélyünk, azt meg kell teremteni. Köszönöm. (Taps.)

Hozzászólások (0)