Amaro Drom 200. december

A Magyar Narancs 2008.november 20-i számában megjelent egy cikk, Kicsinyes, szánalmas, kártékony - címmel. Alcíme: Elúszó uniós támogatás. Az ismertetett eset lényege röviden az, hogy a kormány a várkert, de elsősorban az  I. kerületi, várbéli, egykori Honvéd Főparancsnokság romos ingatlanának felújítására, átépítésére, ott művészeti, kulturális, idegenforgalmi centrum létesítésére  tízmilliárd forintot szánt európai uniós forrásból, aminek a felhasználását végül is az I .kerületi önkormányzat minden lehetséges fondorlattal  megakadályozta. A tízmilliárd forint elköltésére 2010-ig van lehetőség.

Most fő a kormány feje, mi legyen a megmaradó, felhasználatlan tízmilliárd forinttal, ami nem csekély összeg, de a nyolcezer milliárdhoz képest nem is egetverő. Előre jelzem, magam részéről határozottan örömmel és honfiúi büszkeséggel fogadtam volna a palotanegyed szélén árválkodó szétlőtt, lerombolt épület felújítását, világszínvonalú építészeti megoldások kivitelezését, nemzeti büszkeségem, önbecsülésem mértékének növekedése fokokban -maligán?- mérhetően mámorított volna. Sajnos erre még várnom kell. De másra is.

A Roma Integrációs Tanács tagjaként kezdettől azt képviseltem, a roma ügy legkülönbözőbb területein maga a kormány legyen a kezdeményező a brüsszeli tárgyalásokon az eu-s források
felhasználásakor, legyen szó munkahelyteremtésről, a cigánytelepek felszámolásáról, bölcsődék, óvodák, iskolák, utak, intézmények építéséről, egészségvédelemről, ösztöndíjrendszerről, tehetséggondozásról, és az úgynevezett alapintézmények- színház, múzeum, koncertterem, kutatóközpont, stb- létesítéséről. Nem így lett. Mondhatnám sehogy sem lett semmi. Pedig a cigányok egységesen döntöttek a fenti célok mellett, nem úgy mint az I. kerületi önkormányzat, amelyik szemrebbenés nélkül lemond tízmilliárd forint befektetéséről a kerület, a vár javainak gyarapításakor.

A cigány közélet a RIT  és tárca tárgyalásokon egységesen képviselte az új építésű, modern, reprezentatív Országos Cigány Művészeti Központ koncepcióját. A MEH, az SZMM, és az OKM képviselői azonban a legutóbbi ultimátumszerű tárgyaláson azt közölték a cigány képviselőkkel: sem pénz, sem hely nincs a művészeti központ felépítésére.
A cigány tárgyalók nem fogadták el ezt az ultimátumot, amit még azzal is kiegészítettek, hogy amennyiben nem fogadjuk el egy megüresedett, a fővárosi önkormányzat által felajánlott iskola átépítés utáni épületét országos cigány művészeti központként, akkor egyáltalán nem lesz művészeti központ ebben a ciklusban. A cigány képviselők ragaszkodtak továbbra is az új építésű, és funkcionálisan a feladatokhoz tervezett új épülethez, megjelölték az általuk legalkalmasabbnak tartott helyet, az eredeti nemzeti színház helyét, amit ma GÖDÖR-ként ismer Budapest, kifejtve hogy a kormány ott az alapok kiépítésébe már rengeteg pénzt befektetett, és egy létező alapra viszonylag rövid időn belül fel lehetne építeni az Országos Cigány Művészeti Központot. Az új Országos Művészeti Központ felépítése kiemelt feladatként benne van a RIÉP 2008.-2009. évi feladatairól szóló kormányhatározatban 2010. évi megvalósítási határidővel, felelősökkel. A cigány képviselők azt is kifejtették, hogy teljes mértékben alkalmatlannak tartják, sőt nonszensznek a megüresedett iskola kijelölését a művészeti központ pontosan körülirt feladatainak, funkcióinak a befogadására.

A kérdés ezek után az, hogy mi köze lehet a várban pangó tízmilliárd forintnak az Országos Cigány Művészeti Központ felépítéséhez. Magyarország már kezdi kapizsgálni, hogy előbbre lenne a humán értékek előtérbe tolásával, a díszburkolatok, szökőkutak és az egyéni milliárdosok számának fejlesztési forrásokból történő növelésével szemben. Azzal is szembesülni kénytelen, hogy források nélkül a legkevésbé sem tud a cigányok helyzetén javítani. A szimbolikus értéket és üzenetet hordozó cigány művészeti központ humán értéke pontosan kiszámítható többszörösen megtérülő befektetés az ország jövőjébe, az emberi kapcsolatok értékesebbé válásába.

Innét nézve tehát van hely és van pénz. Egységes elveket valló cigány képviselet van. /Kolompár Orbánt kivéve. De ezen nem csodálkozunk./ Van Gödör, amelyet be kell fejezni, akár az eredeti tervek felhasználásával. És van tízmilliárd forint, amit vissza kell adni felhasználatlanul, miközben a cigányoknak a képébe vágják: nincs pénz, és jövőre sem lesz. Mi ez? Tanulságos mese a jövőnek? Kincs ami nincs játék? Vagy vérrealitás a valós szándékokról és szándéktalanságokról, a hazugság, képmutatás, önsorsrontás kormányzati cirkuszi akrobatáktól, akik bohócba is lemennek rögtön a halálszaltó után, de alattuk mindig van védőháló.

A cigányok alatt és felett sincs.


Zsigó Jenő

Hozzászólások (0)