I. NÉHÁNY FONTOS FOGALOM TISZTÁZÁSA

Esélyegyenlőségi biztosítása
A különböző társadalmi csoportok közötti egyenlőtlenségek kiküszöbölését, az egyes társadalmi csoportok hátrányainak csökkentését szolgáló intézkedéseket a köznyelvben gyakran „pozitív diszkriminációként" emlegetik, helytelenül.

Forrás:
Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda
Másság Alapítvány
2007
dr. Kárpáti József
Nemzeti és Etnikai kisebbségi Jogvédő Iroda
Igazgatója
Iványi Klára, szociális referens

I. NÉHÁNY FONTOS FOGALOM TISZTÁZÁSA

 Esélyegyenlőségi biztosítása
A különböző társadalmi csoportok közötti egyenlőtlenségek kiküszöbölését, az egyes társadalmi csoportok hátrányainak csökkentését szolgáló intézkedéseket a köznyelvben gyakran „pozitív diszkriminációként" emlegetik, helytelenül. A diszkrimináció szó ugyanis önmagában hátrányos megkülönböztetést jelent, ezért a leszakadó társadalmi rétegek esélyeinek növelését célzó intézkedésekre inkább a megerősítő intézkedés, vagy előnyben részesítés kifejezéseket alkalmazzuk, ezzel is utalva arra, hogy a cél bizonyos hátrányok csökkentése, és nem egyes csoportok plusz kedvezményekben részesítése mások rovására! A megerősítő intézkedések létjogosultságát az Alkotmány 70/A.§. (3) bekezdéséből lehet levezetni, amely szerint a Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.

Egyenlő bánásmód követelménye
Az egyenlő bánásmód követelménye azt jelenti, hogy tilos bárkit valamely tulajdonosága, csoporthoz való tartozása miatt hátrányosan megkülönböztetni, azaz diszkriminálni. A diszkrimináció tilalmát a magyar jogban az Alkotmány 70/A §-a és az egyenlő bánásmód biztosításáról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. Törvény, az ún. Egyenlő bánásmódról szóló törvény (Ebktv.) határozza meg.

II. A DISZKRIMINÁCIÓ TÖRVÉNYI MEGHATÁROZÁSA ( DEFINÍCIÓJA)
Az Ebktv. - az Európai Unió elvárásának megfelelően - pontosan meghatározza, mit tekint diszkriminációnak.

Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt neme, faji hovatartozása, bőrszíne, nemzetisége, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozása, anyanyelve, fogyatékossága, egészségi állapota, vallási vagy világnézeti meggyőződése, politikai vagy más véleménye, családi állapota, anyasága (terhessége) vagy apasága, szexuális irányultsága, nemi identitása, életkora, társadalmi származása, vagyoni helyzete, foglalkoztatási jogviszonyának vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyának részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama, érdekképviselethez való tartozása, egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője (a továbbiakban együtt: védett tulajdonsága) miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne.

Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek tekinthetjük az olyan eseteket, amikor pl. egy szórakozóhelyre nem engednek be roma származású, vagy színes-bőrű személyeket, vagy valakit nem alkalmaznak az életkora, származása, neme, stb. miatt egy munkahelyen.

Közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely a védett tulajdonságokkal rendelkező egyes személyeket vagy csoportokat lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport volt, van vagy lenne.

Közvetett hátrányos megkülönböztetés akkor állapítható meg, ha van egy látszólag semleges rendelkezés, amelynek azonban a hatása egy személlyel vagy csoporttal szemben diszkriminatív, azaz más személyhez vagy csoporthoz képest- a védett tulajdonsággal rendelkező személy vagy csoport - lényegesen nagyobb arányban kerül hátrányba. Közvetett hátrányos megkülönböztetés pl. az, amikor egy munkahelyen a részmunkaidőben dolgozók kimaradnak bizonyos juttatásokból, feltéve, hogy a részmunkaidősök között arányaiban magasabb pl. a nők - mint védett csoport - aránya.

Ahhoz, hogy hátrányos megkülönböztetésről beszélhessünk, mindkét fenti esetben szükség van egy védett tulajdonsággal rendelkező személyre, egy összehasonlítható helyzetben lévő másik olyan személyre, aki nem rendelkezik ezzel a védett tulajdonsággal, és valamely hátrányra, amely a védett tulajdonsággal rendelkező személyt a másikhoz képest éri vagy - az azonos feltételek bekövetkezésekor - érné vagy érni fogja.

Zaklatásnak minősül az az emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű magatartás, amely az érintett személynek védett tulajdonságával függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása.

A köznapi jelentéssel szemben nem csupán szexuális zaklatás létezik. A zaklatás lényege: a védett tulajdonsággal rendelkező személy „ellehetetlenítése"a környezetében. Ha pl. egy munkahelyen a roma származású munkavállaló jelenlétében a kollégák folyamatosan romákkal kapcsolatos gúnyolódó, sértő megjegyzéseket tesznek, és ez ellen a főnök sem lép fel, zaklatásról beszélhetünk.

Jogellenes elkülönítésnek minősül az a rendelkezés, amely a védett tulajdonságai alapján egyes személyeket vagy személyek csoportját a velük összehasonlítható helyzetben lévő személyektől vagy személyek csoportjától - anélkül, hogy azt törvény kifejezetten megengedné- elkülönít.

Abban az esetben, ha pl. egy településen a hátrányos helyzetű ill. roma gyerekeket nem roma társaiktól elkülönítetten, külön iskolában vagy osztályban tanítják, jogellenes elkülönítésről (szegregációról) beszélünk.

Megtorlásnak minősül az a magatartás, amely az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt kifogást emelő, eljárást indító vagy az eljárásban közreműködő személlyel szemben ezzel összefüggésben jogsérelmet okoz, jogsérelem okozására irányul vagy azzal fenyeget.

Abban az esetben, ha pl. egy munkavállaló panaszt tesz amiatt, hogy őt munkahelyén hátrányos megkülönböztetés vagy zaklatás éri, majd ezt követően áthelyezik egy rosszabb beosztásba, vagy kimarad a prémiumból, megtorlásról beszélhetünk. Megtorlás az is, ha a példánkban szereplő munkavállaló mellett tanúskodó kollégát az eljárást követően hasonló hátrányok érik az adott munkahelyen.

III. A VÉDETT CSOPORTOK
Az Ebktv. az ún. védett tulajdonsággal rendelkező embereket vagy ezek csoportjait (védett csoportok) igyekszik megóvni a hátrányos megkülönböztetéstől.

A védett tulajdonság alapjai a következő tulajdonságok lehetnek:
- nem
A nem szerinti diszkrimináció akár nőket, akár férfiakat is érhet, lényegesen gyakoribb azonban a nők hátrányos megkülönböztetése.
- faj, bőrszín, nemzetiség, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozás
A törvény által használt - részben egymást átfedő -- kifejezések lényegében a biológiai származás szerinti és a szocio-kulturális értelemben vett kisebbségek elleni hátrányos megkülönböztetés tilalmazására irányul.
A bőrszín az adott populációra jellemző szemmel látható tulajdonságok egyik legmeghatározóbb vonása: egy közösségben a megszokotthoz képest eltérő bőrszín valamely kisebbséghez való vélt vagy valós tartozásra utal.
A kisebbségi törvény fogalom meghatározása értelmében a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek a következők: bolgár, cigány (romani, illetve beás), görög, horvát, lengyel, német, örmény, román, ruszin, szerb, szlovák, szlovén, ukrán kisebbség. A nemzetiség az anyaországgal rendelkező kisebbség, míg etnikai kisebbségnek szokás tekinteni az anyaország nélküli népcsoportokat. A hátrányos megkülönböztetés alapja nem csak a valós, de a vélt származás is lehet.

- nemzetiség
Ez a fogalom azokra a személyekre vonatkozik, akik olyan nemzeti alapú kisebbséghez tartoznak, amely nem tartozik a kisebbségi törvényben felsorolt nemzeti, etnikai kisebbségi csoportok közé.

- anyanyelv
Az anyanyelv alapján történő hátrányos megkülönböztetés elleni védelem egyaránt vonatkozik a nemzeti és etnikai kisebbségek által használt nyelvekre, valamint az ilyenként el nem ismert más nyelvekre is.

- fogyatékosság
A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény szerint fogyatékosnak azt tekinthetjük, aki érzékszervi - így különösen látás-, hallásszervi, mozgásszervi, értelmi - képességeit jelentős mértékben vagy egyáltalán nem birtokolja, illetőleg a kommunikációjában számottevően korlátozott és ez társadalmi életben való részvétele vonatkozásában számára tartós hátrányt jelent. A törvény nem pusztán a hátrányokozást tilalmazza, de kívánatosnak tartja az ilyen személyek - meghatározott körülmények közötti -- előnyben részesítését is. Ily módon tehát diszkriminációnak kell minősítenünk azt is, ha a törvényben előírt határidőre egy középületben, vagy a közlekedésben nem történik meg az akadálymentesítés.

- egészségi állapot
Előfordulhat, hogy egy személy fogyatékosságnak nem minősülő kedvezőtlen egészségi állapota miatt részesül hátrányos megkülönböztetésben anélkül, hogy erre a diszkriminációt elkövető fél ésszerű magyarázatot tudna adni. Ilyen esetek legtipikusabban a krónikus, vagy fertőző betegséggel küszködő emberekkel fordulhat elő, akik ezen állapotuk következtében esetleg olyan szolgáltatásoktól, vagy munkalehetőségtől eshetnek el, amelynek mindenki számára kockázatmentes igénybevételét, illetve elvégzését állapotuk lehetővé tenné.

- vallási vagy világnézeti meggyőződés
Vallásról akkor beszélhetünk, ha a több követőt felvonultató meggyőződés központi eleme a hit egy felsőbb isteni hatalomban, míg a világnézeti meggyőződés lehet egy személy sajátja is, kritériuma, hogy egy leírható, konkrét rendszert alkosson.

- politikai vagy más vélemény
Demokráciában alapvető tétel, hogy politikai vagy más véleménye kimondása miatt senkit se érhessen hátrány, sem a foglalkoztatás, sem a közigazgatási vagy bírósági eljárások terén, vagy bármilyen más tekintetben.

- családi állapot
A felsorolás e pontja biztosítja azt, hogy senkit se lehessen ésszerű indok nélkül hátrányosan megkülönböztetni pusztán családi állapota miatt. Védett tulajdonságként ismerhető el tehát adott esetben a házasság vagy éppen az élettársi viszony, de ugyanígy az is, ha valaki egyedülálló.

- anyaság (terhesség) vagy apaság
A felsorolás e pontja biztosítja azt, hogy senkit se lehessen ésszerű indok nélkül hátrányosan megkülönböztetni pusztán családi állapota miatt. Védett tulajdonságként ismerhető el tehát adott esetben a házasság vagy éppen az élettársi viszony, de ugyanígy az is, ha valaki egyedülálló.

- szexuális irányultság
A szexuális orientáció, legyen az bármilyen is, azaz a másik nemhez vonzódó (heteroszexuális), saját neméhez vonzódó (homoszexuális) vagy mindkét nemhez vonzódó (biszexuális), az emberi személyiség, az emberi méltóság lényegi vonásának tekinthető. A homoszexuálisok köznyelvi, számukra általában nem sértő, korrekt megnevezése: melegek.

- nemi identitás
A nemi identitás: egy személy önértékelése és önazonosság-tudata nőként illetve férfiként. Egyszerűbben: nemi önazonosság-tudat. A biológiai nemüktől eltérő nemi tudatú személyek a transszexuálisok, számukra is elfogadható és köznyelvinek minősíthető, korrekt megnevezésük: transznemű személyek.

- életkor
Az életkor mint a diszkrimináció alapjául szolgáló tulajdonság nem csak az idősebb korosztály hátrányos megkülönböztetésére utalhat, érintheti a fiatalabb korosztályokat is. Nagy számban fordul elő, legjellemzőbb talán a foglalkoztatás, valamint a szolgáltatásnyújtás területén elkövetett kor szerinti diszkrimináció.

- társadalmi származás
Esetenként előfordulhat, hogy valakit az alapján különböztetnek meg hátrányosan, hogy az illető mely társadalmi csoporthoz, réteghez tartozik.

- vagyoni helyzet
E tulajdonság sok esetben összefügg a társadalmi származással, így érdemes minden ilyen ügyben együtt vizsgálni a sértett családi körülményeit és hátterét, szociális helyzetét és rászorultságát, valamint jövedelmi és vagyoni körülményeit. A hátrányos helyzetet teremtő társadalmi származás sok esetben együtt jár a nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozással, így halmozottan hátrányos helyzetet eredményez.

- foglalkoztatási jogviszonynak vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyának részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama
A részmunkaidőben, vagy határozott időtartamú szerződéssel foglalkoztatottakat a munkáltatók sok esetben ésszerű indok nélkül pusztán e státusukra hivatkozással részesítik a teljes munkaidőben, határozatlan időtartamú szerződéssel foglalkoztatottakhoz képest hátrányosabb elbánásban, ami a törvény értelmében közvetlen diszkriminációt valósít meg.

- érdekképviselethez való tartozás
E tulajdonság megemlítésével a törvény elsősorban a szakszervezeti, üzemi tanácsi tagoknak, valamint a hátrányos helyzetűek érdekvédelmét ellátó civil szervezetek tagjainak és tisztségviselőinek kíván védelmet biztosítani.

- egyéb helyzet, tulajdonság vagy jellemző.
A törvény e rendelkezésével az Alkotmányhoz hasonlóan nyílt végűvé teszi a felsorolást, felismerve, hogy lehetetlen minden potenciálisan védelemre szoruló tulajdonság megemlítése. E pontot a gyakorlat töltheti meg tartalommal, új védett tulajdonságok elismerésével (pl. állampolgárság). Fontos ugyanakkor, hogy a felsorolás nyíltsága nem jelenti azt, hogy bármi elismerhető lenne védett tulajdonságként, hiszen ez azt jelentené, hogy a világban mindenfajta különbségtétel bármilyen alapon jogszerűtlen lenne.

IV. KINEK KELL BETARTANI AZ EBKTV.T?
Hogy mely szerveknek vagy személyeknek és milyen jogviszonyokban kell a jogszabályban foglalt előírásokat betartaniuk a törvény hatálya ad választ.

Az egyenlő bánásmód követelményét
a) a magyar állam,
b) a helyi és kisebbségi önkormányzatok, ezek szervei,
c) a hatósági jogkört gyakorló szervezetek (különböző hatóságok, hivatalok, minisztériumok);
d) a fegyveres erők és a rendvédelmi szervek (pl. rendőrség, vám- és pénzügyőrség);
e) a közalapítványok, a köztestületek,
f) a közszolgáltatást végző szervezetek, (különösen a villamosenergia-, gáz-, hő-, víz-, szennyvíz- és hulladékkezelési, köztisztasági, postai és távközlési szolgáltatás, továbbá a menetrend alapján közlekedő járművekkel végzett közforgalmú személyszállítás);
g) oktatási intézmények ( iskola, óvoda, egyetem, főiskola);
h) a szociális, gyermekvédelmi gondoskodást, valamint gyermekjóléti szolgáltatást nyújtó személyek és intézmények,
i) a muzeális intézmények, a könyvtárak, a közművelődési intézmények,
j) az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak, a magánnyugdíj pénztárak,
k) az egészségügyi ellátást nyújtó szolgáltatók (kórházak, egészségházak, rendelőintézetek, háziorvos)
l) a pártok, valamint
m) egyéb költségvetési szervek
jogviszonyaik létesítése során, jogviszonyaikban, eljárásaik és intézkedéseik során kötelesek megtartani.

A fentieken túl az adott jogviszony tekintetében az egyenlő bánásmód követelményét köteles megtartani,
a) aki előre meg nem határozott személyek számára szerződés kötésére ajánlatot tesz vagy ajánlattételre felhív ( pl. nyilvános hirdetést tesz közzé, bármely témában. Pl. lakás kiadás, autó adás-vétel stb.);
b) aki az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségeiben szolgáltatást nyújt vagy árut forgalmaz ( pl. üzlet, vendéglátó-ipai egység, szórakozóhely, diszkó);
c) az állami támogatás felhasználása során létrejövő jogviszonyai tekintetében az állami támogatásban részesülő egyéni vállalkozó, jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet
d) a munkáltató a foglalkoztatási jogviszony, az utasításadásra jogosult személy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony, illetve az ezekkel közvetlenül összefüggő jogviszonyok tekintetében. (azaz bármely munkavégzésre irányuló jogviszonyban)

A törvény hatálya nem terjed ki
a) a családjogi jogviszonyokra,
b) a hozzátartozók közötti jogviszonyokra,
c) az egyházi jogi személyeknek az egyházak hitéleti tevékenységével közvetlenül összefüggő jogviszonyaira továbbá társadalmi szervezetek vagy pártok egyes jogviszonyaira.

V. ELJÁRÁSI LEHETŐSÉGEK AZ EGYENLŐ BÁNÁSMÓD MEGSÉRTÉSE ESETÉN
Amennyiben valakit a korábban felsorolt védett tulajdonságok valamelyike miatt hátrányos megkülönböztetés ért, a következő lehetőségek állnak rendelkezésére:

Bírósági eljárás

1. A személyiségi jogi per lefolytatására bármely, az egyenlő bánásmód követelményét sértő esetben van lehetőség. Az eljárásra a jogsértő személy lakóhelye (székhelye) szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróság illetékes. Az eljárás során a felperes a következő kérelmeket terjesztheti elő:
- követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását;
- követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől;
- követelheti, hogy a jogsértő nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt (pl. kérjen bocsánatot), és hogy szükség esetén a jogsértő részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak;
- követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását a jogsértő részéről vagy költségén, továbbá a jogsértéssel előállott dolog megsemmisítését, illetőleg jogsértő mivoltától megfosztását;
- vagyoni és ún. nem vagyoni kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint.

Ha a kártérítés címén megítélhető összeg nem áll arányban a felróható magatartás súlyosságával, a bíróság a jogsértőre közérdekű célra fordítható bírságot is kiszabhat.

Az egyenlő bánásmód megsértése miatt a bíróságok által megítélt kártérítés összege az utóbbi évek tapasztalata szerint 100 000- 500 000 forint között mozog. A személyiségi jogi perek időtartama hozzávetőlegesen 1-3 év. A per megindításához illetéket fizetni nem kell, az eljárás költségeit (illeték, ügyvédi költség) a pervesztes fél fizeti. A rossz anyagi körülmények között élő személyek kérvényezhetnek költségmentességet a bíróságtól, ehhez egy adatlapot kell kitölteniük. Arra is van mód, hogy ún. pártfogó ügyvéd kirendelését kérje a peres fél.

2. Munkaügyi per akkor indítható, ha a hátrányos megkülönböztetés a munkaviszonnyal (foglalkoztatási jogviszonnyal, így pl. közalkalmazotti, köztisztviselői viszonnyal, igazságügyi szolgálati viszonnyal) annak létesítésével, megszüntetésével, az azzal kapcsolatos továbbképzéssel összefüggésben történik meg, továbbá ha az azt megelőző eljárásban fordul elő. Amennyiben a hátrányos megkülönböztetés következtében jogellenes munkaviszony megszüntetésre került sor, a munkavállaló kérheti a korábbi munkakörébe történő visszahelyezését, ha erre nem tart igényt bíróság 2-12 havi munkabérnek megfelelő kártérítés megfizetésére kötelezi a munkáltatót, ezen túlmenően meg kell téríteni a munkavállaló elmaradt munkabérét.

Az igényt érvényesítőnek sem előzetesen, sem utólag nem kell megfizetnie vagy előlegeznie illetékköltséget vagy szakértői díjat.

Mindkét pertípusban a pervesztes félnek meg kell fizetnie az ellenérdekű fél jogi képviselőjének a munkadíját, tekintet nélkül arra, hogy egyébként milyen költségkedvezményben részesült.

 Hatósági eljárás

1. Egyenlő Bánásmód Hatóság hátrányos megkülönböztetés kivizsgálására szakosodott független, országos hatáskörű közigazgatási szerv. Székhelye:
Budapest, 1024 Margit körút 85.

Telefon: 336-7843, 336-7851
Fax: 336-7445
Postafiók: Pf.672.Budapest 1539.
e-mail: Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
www.egyenlobanasmod.hu
www.antidiszko.hu

A Hatóság előtt bárki eljárást kezdeményezhet, aki úgy gondolja, hogy sérül az egyenlő bánásmódhoz való joga, azaz megítélése szerint olyan cselekményt követtek el ellene, amely megfelel az előző fejezetben leírt tényállásoknak.

A. HOGYAN KERESSÜK MEG PANASZUNKKAL A HATÓSÁGOT?

A Hatóságot egy egyszerű, levél formájában írt beadvánnyal (kérelemmel) érdemes megkeresni. A kérelemben fel kell tüntetni
-a panaszos (kérelmező) és a bepanaszolt (kérelmezett) nevét, lakóhelyét, székhelyét,
- ismertetni kell kellő részletességgel a történteket,
- meg kell jelölni, hogy miért tartja a kérelmező a történteket diszkriminatívnak,
- nyilatkozni kell, hogy az adott ügyben van- e bírósági eljárás folyamatban,
- kérni kell, hogy a hatóság hozzon döntést az ügyben.

A kérelmet célszerű ajánlott levélben postára adni, és egy példányát megtartani. A kérelmet tartalma alapján kell elbírálni, nem adhat okot az elutasításra az, hogy esetleg szakszerűtlen vagy egyszerű szóhasználattal írták. Célszerű, ha már a beadványban hivatkozunk azokra a bizonyítékokra, amelyek alátámaszthatják az általunk elmondottakat: kérhetjük tanúk meghallgatását, ebben az esetben segíthet, ha a pontos név mellett a tanú címét is megjelöljük.

B. A HATÓSÁG ELJÁRÁSÁRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK

- tárgyalást tart, amelyen meghallgatja a kérelmezőt és a bepanaszolt személyt (a kérelmezettet;
- indokolt esetben a feleket szembesíti;
- amennyiben a tényállás felderítése érdekében erre szükség van, bizonyítást folytat le, amelynek keretében tanúkat hallgathat meg, szemlét és bizonyítási kísérletet tarthat, okiratokat szerezhet be, helyiségekbe léphet be, szakértőt rendelhet ki;
- az eljárás befejezése után érdemi döntést hoz, amelyben vagy megállapítja a jogsértést vagy a kérelmet elutasítja.

A Hatóság a tárgyalás tartását mellőzheti, ha a kérelem nyilvánvalóan alaptalan, az ügy ténybeli és jogi megítélése egyszerű és annak eldöntésére az iratok alapján mód van, a tárgyalás tartása aránytalan nehézséggel jár, a kérelmező érdekeit sérti, vagy azt a kérelmező kifejezetten kéri.

Bár a kérelmet a Hatóság budapesti címén lehet levélben vagy személyesen előterjeszteni, a tárgyalásokat mindig a kérelmező lakóhelyén, vagy a lakóhelyéhez legközelebb eső, arra alkalmas település polgármesteri hivatalában kell megtartani. Amennyiben ez aránytalan nehézséggel vagy az eljárás elhúzódásával járna, a meghallgatandó személyeket a hatóság - a megjelenéssel járó költségek megtérítése mellett - székhelyére is idézheti.

A Hatóság előtti eljárás költségmentes, tehát sem illetéket, sem esetleges szakértői költséget nem kell viselnie vagy előlegeznie a kérelmezőnek még akkor sem, ha a kérelmet a Hatóság elutasítaná. Ez utóbbi esetben azonban az ellenérdekű fél jogi képviselőjének a munkadíját utólag meg kell eljárási költség címén térítenie, amennyiben eljárása nyilvánvalóan rosszhiszemű volt. A Hatóság előtti eljárásban a kérelmező meghatalmazottal is képviseltetheti magát. Meghatalmazott bárki lehet, de célszerű, ha ezzel ügyvédet, kisebbségi önkormányzatot vagy jogvédelemmel foglalkozó társadalmi vagy érdekvédelmi szervezetet bíznak meg.

C. ELINTÉZÉSI HATÁRIDŐK
A Hatóság határozatát a kérelem beérkezésétől számított 75 napon belül, kiskorú kérelmező esetén pedig 45 napon belül hozza meg.
A Hatóság az eljárás lefolytatását követően határozatot hoz, amelyet indokolással lát el. A határozat lehet a kérelemnek helyt adó vagy azt elutasító döntés.
Ha a hatóság megállapította az Ebktv.ben foglalt, az egyenlő bánásmód követelményét biztosító rendelkezések megsértését:
- elrendelheti a jogsértő állapot megszüntetését,
- megtilthatja a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását,
- elrendelheti a jogsértést megállapító jogerős határozatának nyilvános közzétételét,
- bírságot szabhat ki, amelynek összege 50 000- 6 000 000 forintig terjedhet attól függően, mennyire volt súlyos a jogsértés.
Az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtt kártérítési igény nem érvényesíthető, ezzel kapcsolatban igényt csak polgári vagy munkaügyi bíróság előtt lehet előterjeszteni.

D. JOGORVOSLAT
A határozatot annak kézbesítését követő 30 napon belül a Fővárosi Bíróság előtt keresettel (közigazgatási perrel) lehet megtámadni, amennyiben annak tartalmával vagy megállapításaival a fél nem ért egyet. A bíróság pusztán azt vizsgálja, hogy a Hatóság eljárása során betartotta-e a reá vonatkozó jogszabályokat, ennek eredményeként a keresetet elutasítja vagy a Hatóság határozatát hatályon kívül helyezi és a közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezi. Ez utóbbi esetben a Hatóságnak az eljárását meg kell ismételnie.

E. KÖZÉRDEKŰ IGÉNYÉRVÉNYESÍTÉS
Az Ebktv. lehetőséget ad arra, hogy abban az esetben, ha sérül az egyenlő bánásmód követelménye, vagy ennek a veszélye áll fenn, ugyanakkor a diszkrimináció nem egy konkrét személyt, hanem egy számszerűleg pontosan meg nem határozható nagyobb csoportot ér, eljárást kezdeményezzenek bíróság vagy az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtt a diszkrimináció által sújtott védett csoportok védelmét ellátni hivatott társadalmi és érdekképviseleti szervezetek is.

F. KÉPVISELET
Mind a bíróság, mind a Hatóság előtt a sérelmet elszenvedett félt nem csak ügyvéd, de társadalmi és érdekképviseleti szervezet is képviselheti!

G. KI, MIT BIZONYÍT?

Mind a bíróság, mind a Hatóság előtt indított eljárásra igaz, hogy a feleket ún. megosztott bizonyítási kötelezettség terheli.
A jogsérelmet szenvedett félnek vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosultnak azt kell valószínűsítenie, hogy
- a jogsérelmet szenvedő személyt vagy csoportot hátrány érte, vagy - közérdekű igényérvényesítés esetén - ennek közvetlen veszélye fenyeget,
- jogsérelmet szenvedő személy vagy csoport a jogsértéskor - ténylegesen vagy a jogsértő feltételezése szerint - rendelkezett valamely, a törvényben meghatározott védett tulajdonsággal.
A fentiek valószínűsítése esetén a másik felet terheli annak bizonyítása, hogy
- a jogsérelmet szenvedett fél vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosult által valószínűsített körülmények nem álltak fenn,
- az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani azt.

2. Fogyasztóvédelmi, munkaügyi vagy szabálysértési hatóságok eljárása.

VI. MILYEN ELJÁRÁST ÉRDEMES INDÍTANI?
- Bírósági eljárást abban az esetben célszerű indítani, ha a sérelmet elszenvedett fél szeretne kártérítést is követelni. A peres eljárás hátránya, hogy legalább 2-3 évig tart, míg jogerős döntés születik az ügyben.

- Az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtt abban az esetben érdemes eljárást kezdeményezni, ha valaki rövid időn belül szeretné az ügyét megvizsgáltatni. A Hatóság eljárásának hátránya, hogy kártérítést nem lehet kérni, a jogsértővel szemben kiszabott bírság az állam kasszájába folyik be.

- Fogyasztóvédelmi Felügyelőséghez lehet fordulni abban az esetben, ha valamilyen közszolgáltatás (vendéglátás, kereskedelem, stb.) során történik diszkrimináció, ill. Munkaügyi Felügyelőségnél is lehet eljárást kezdeményezni, ha a munka világában éri valakit hátrányos megkülönböztetés. A felügyelőségek eljárásai a bírósági eljárásnál gyorsabbak, ugyanakkor nem olyan professzionálisak, mint az Egyenlő Bánásmód Hatóság eljárása. Kártérítés a felügyelőségek előtt sem kérhető.

Párhuzamosan bíróság és valamely hatóság előtt eljárás nem folytatható, ugyanakkor arra van lehetőség, hogy miután az Egyenlő Bánásmód Hatóság megállapította a diszkrimináció tényét, a sérelmet elszenvedett fél bíróság előtt kártérítést is követeljen.

Hozzászólások (0)