Miért volt „oly" megengedő a saját javára és hasznára eddig a média tévedésével szemben?  

Bíró a teljes magyarországi cigányságot tünteti fel negatívan, fajelméleti felhangokkal teletűzdelt „hipotetikus" nyilatkozatában. (Gondolta: neki szabad.) Mindig így kezdődik. Ha már volt, mindig így folytatódik. Hipotetikus fajelmélet. Ehhez gondolkodni sem kell, csak azonosulni. Tették és teszik ezt annyian.
Bíró András a személyét ért gyűlöletbeszédről ír. Egy ember önérzete áll szemben úgy nyolcszázezer cigány ember önérzetével. Azokéval, akiket Bíró megítélt, elítélt, megsértett, megalázott és odadobott a cigánygyűlölettől forrongó többség lába elé. Most (már) ezek a szelek fújnak.
Ha tükröt tartanak Bíró elé, azért, amit a tükörben lát, nem az felel, aki tartja. Amit látnia kell a szerkesztőségi írásban megfogalmazottakon kívül, az egy megfordított matematikai és társadalmi aránypár: nyolcszázezer az egyhez. „Hipotetikusan" és ez esetben valóságosan is. Cseppet sem hipotetikusan pedig, Bíró Andrásnak bocsánatot illene kérni a magyarországi cigányságtól.
Vajon mit tenne az ÉS, ha nyolcszázezer cigány kérne tőle helyreigazítást, mert nem „premodern", mert köze van a földhöz, különösen az anyaföldhöz, amelyen évek óta próbál megmaradni, munkát szerezni mindhiába. Eltartana egy darabig az ÉS-nek teljesíteni ennyi követelést, ha olvasnák a cigányok, mit ír róluk benne Bíró András.
Jó megoldás lenne, ha Bíró beperelné az Amaro Dromot. A bíróság foglalhatna állást Bíró András „hipotetikus" üzeneteinek gyűlöletkeltő, kirekesztő tartalmáról.
Természetesen a modernek bírósága. De vannak még csodák, legfeljebb egy kicsit távolabb, szélesebb új közösségünk, az EU egyik szép (francia) városában. Strasbourgban.

Zsigó Jenő

Hozzászólások (0)