Az is előfordul, hogy tömeggyilkosok, népirtók, terroristák, a nagybetűs BÉKE ellenségei kapnak békedíjakat.

Valamikor 1994-ben felhívott Bíró András, hogy mit szólnék, ha Horváth Aladárt felterjesztené alternatív Nobel-békedíjra. Biztosítottam a legteljesebb egyetértésemről, majd megdöbbenve tapasztaltam, hogy Bíró az Autonómia Alapítványt javasolta. A díjat az alapítvány meg is kapta. S mivel Bíró a saját munkája elismerésének tekintette a kitüntetést, a nyilvánosság előtt csak a saját neve jelent meg díjazottként.

Így vált Bíró András a magyarországi cigányok örökre felkent védelmezőjévé, ország-világ előtt a sosem látott béke megteremtőjévé. Ettől kezdve nem érdekelt már senkit, hogy valójában mit is tesz ez az ember a cigányokért, vagy éppen a cigányok ellen. Hitelesítve lett. Mint aki csak jót akarhat. Felkent személy, helytartó, tevékenységéhez a gyanú árnyéka sem férhet. Ennek biztos tudatában Bíró munkához is látott.

Az Autonómia Alapítvány elnökeként feltételül szabta a roma megélhetési pályázók számára, hogy szakítsanak meg minden kapcsolatot a politizáló cigány szervezetekkel. Az egymásra figyelő, szolidaritást vállaló és építő, a személyes és közvetlen szervezeti érdekein messze túltekintő, társadalmi összefüggésekben és kihatásokban gondolkodó, közös sorstudatot kialakító, szervezettséget kiépítő, pacifista és humanista cigány szervezetekkel, elsősorban a Roma Parlamenttel.

A krumpliültetési, malactenyésztési típusú, az éhséglázadást és a migrációt is megelőzni kívánó beavatkozás célja volt még a roma értelmiség leválasztása a cigányságról, továbbá a rendkívül dinamikusan megindult önszerveződés szétverése, a roma demokratizálódási folyamat megállítása. A pártok és a kormányok által kiválasztott kápó típusú képződményeket támogatta az Autonómia Alapítvány nyugati források több millió dollárjából. Társadalmi méretű beavatkozás volt ez, az ekkor már tömegében munkanélküli cigányok deaktiválására irányult a közösségi együttműködésből, mindezt rövid lefutású, egy tál lencsés lebonyolításban. Bíró kitűnő manipulátor. A radikálisnak nevezett modern célkitűzéseket megfogalmazó roma értelmiséget a nemzetközi mecénások, alapítványok előtt szisztematikusan bolsevikoknak állította be. Természetszerűleg nem lehetnek mások, érvelt, ha egy bolsevik államban születtek és érték el a felnőtt kort. Az adományozók elhalmozták Bírót pénzzel, nála nem számított, hogy sztálinista országban nőtt fel, lelkes sajtómunkásaként a kommunista rendszernek. Minderről -- némileg ártatlanul -- így beszél az ÉS 2005. március 29-i számában a Rádai Eszter készítette interjúban1: „a roma elit nem azon fáradozik, hogy a roma polgárjogi öntudat, szervezettség, képesség, tehetség, lehetőség nőjön, hanem hogy a kormány jóindulatát megnyerje".

„Egyes roma vezetők körében én sosem voltam népszerű. Nyilván azért nem, mert sok pénz fölött rendelkeztem, és másképp szerettem volna használni, mint ahogy ők szerették volna. Mert más volt az elképzelésem." Ez igaz, és az is, hogy az elképzeléseit megvalósította. Ez az egyik oka a mai helyzetnek. Bírónak triumfálnia kellene az eredeti szándékait tekintve, és nem siránkozást tetetve a romákra kenni a saját bűneit, ami vélhetően neki dicsőséges teljesítmény.

Bíró András tíz évvel a hazai cigánygurui elismerés átvétele után az általa elvégzett tisztátalan munkát nyíltan és gátlástalanul a roma elit nyakába varrja, meglehetősen visszataszító módon (ÉS 2005. március 29.). A rendszerváltozás utáni években a nacionalista politikai erők civil nemzetközi szövetségeseként lépett fel, rendkívül eredményesen. Miközben például a nyilvánosság előtt a munkahely, az állandó foglalkoztatás fontosságáról nyilatkozik, mi nem felejtjük el, hogy tagja volt a Kanadába kiküldött kormánydelegációnak, többek között Farkas Flóriánnal együtt. Arról nyilatkoztak a precedens értékű perben, éri-e hátrányos faji megkülönböztetés a magyarországi cigányságot, ami indokolttá tenné a kormány számára a Kanadában ezrével munkát kereső magyarországi cigány menekültek befogadását, a letelepedési, munkavállalási engedélyekkel. A bíróság a tanúvallomások meghallgatása után, a kormány pedig a bírósági ítélet alapján záros időn belül a romákat kiutasította Kanadából. A tanúk meggyőzték őket arról, hogy Magyarországon semmilyen hátrányos megkülönböztetés nem éri a cigányokat. Jólétből, biztos egzisztenciából vettek ki a tanúk több ezer magyarországi romát, és toloncoltatták őket haza a hazájukba, a legteljesebb bizonytalanságba. Nyilván mindezt a béke jegyében, az igazmondás alapján. Ugye ott eskü alatt vallanak a tanúk?

Bíró a rendszerváltozás körüli évek nacionalista eszmetársai után új politikai szövetségesekre lelt, akik -- szóhasználata szerint -- bátrak, szókimondóak, és az egyetlenek, akik a roma problematika megoldására „világos" stratégiát dolgoztak ki, a cigány bűnözés jelszavával operálva. Ez a Magyar Gárda, beleértve a neonácikat is. Bíró keményen pedálozik. Új ideológiát hirdet, a bújtatott manipuláció valamennyi eszközével él. A cigányok premodern társadalmi struktúrájáról és értékrendjéről, specifikus kultúráról és embertömegről kezd el beszélni. Egy az egyben mintha a gárdát hallgatnánk. De míg a gárdát a társadalom kisebb része elítéli és veszélyesnek tarja, addig az áltudományos magyarázatokat előrángató alternatív Nobel-békedíjas új igehirdetése feltehetően akadály nélkül átmegy ezen a szűk rétegen is, akik észre sem veszik, hogy valójában a gárda ideológiájának a befogadását készíti elő, alapozza meg, pontosabban arra dolgozik rá.

Nézzük csak, miket mond még. A cigányok évszázadokig nem jártak iskolába, kívül maradtak az írásbeliségen, ők azok, akiket soha senki nem tudott integrálni, kivéve a kényszerintézkedéseket alkalmazó államszocialista rendszert. A cigányok tolvajok, bűnözők, adja a nép szájába a vélekedést Bíró, ami teljes joggal váltja ki a gárda és szimpatizánsai gyűlöletét. Azt is mondja, hogy senki nem mer őszintén beszélni a cigány problematikáról, csak ő és a Magyar Gárda. Bíró magyarázatában a cigányok társadalmi kiszorítottságának a cigány értelmiség mellett az egész cigányság az okozója, hiszen például azért nem voltak egyszer sem kedvezményezettjei a földosztásnak, vagy épp a nemzeti vagyon újraelosztásának, mert nem kértek! Bezzeg, ha kértek volna. De akinek sosem volt tulajdona, annak meg soha eszébe sem juthat hogy kérjen, nincs ilyen tudata. A kör bezárul. Bíró módján és színvonalán ilyen egyszerű megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Folytatja: mindennek az okai a cigányok, akik ráadásul színlelt alázatossággal közelítenek a magyarokhoz. Ennek az egyszerű kijelentésnek a közveszélyességi fokozata kiemelkedő. Ha elterjed, tökéletesen képes kivonni a bizalmi tőkét a roma--magyar emberi kapcsolatokból. Ezentúl a cigányok mind csak színlelik az udvariasságot, a kedvességet, az őszinteséget, a nyitottságot, a vendégszeretetet, mert mindez csak színlelt alázat, valójában gátlástalanság húzódik meg minden természetes emberi viselkedés mögött, ha cigányokról van szó. Persze csak akkor, ha feltétel és gondolkodás nélkül elfogadjuk az alternatív Nobel-békedíjas sanda szándékát.

Bíró másik, szintén történelmi magyarázatú okfejtése: „az a hipotézisem, hogy az általam ismert kultúrák közül ez az egyetlen, amelynek egyáltalán nincs viszonya a földhöz (...) ahová mindig vissza lehet menni, amely befogad, és amely óhatatlanul valamilyen tulajdonviszonyt hoz létre. A letelepedettek történelmében, Európában és másutt, meghatározó jelentőségű a földhöz való viszony. Abból van ugyanis minden: élelem, lakás, haza. Ez a cigányság esetében nem létezik." 2

Úgy érzem, Bíró mélyen gyűlöli a cigányokat. Nem tudom, hogy igazam van-e -- ezt a fordulatot Bíró is használja az interjúban --, de akkor kerít történelminek mutatott misztikus, ugyanakkor abszolút tudománytalan teóriát a cigányok megítélése köré, amikor élelemből, lakásból, és sajnos egyre inkább a hazából is alig-alig van már a cigányoknak. A politikai, a gazdasági és az egyéni érdekek áldozatává tett cigányság helyzetének okaként nem az előbbieket nevezi meg, hanem egy beteges, gyűlölködő, ugyanakkor a fasiszták gondolkodásában erőteljesen megülő ideológiát tálal. Gyűlöletbeszéd ez a javából, összefüggő rendszert épít fel a premodern barbár cigánykép kialakításától kezdve annak megmagyarázásáig, hogy azért éheznek a cigányok, azért laknak gettókban és azért taszítja el őket a hazájuk, mert a világon ők az egyetlen nép, amelynek nincs viszonya a földhöz. Ez maga az elmebaj. Fasiszta eszmékre is nyitott környezetben ez bizony fasiszta indoklás, magyarázat, felmentés és egyben ideológia is.

Tessék mondani, van most fasiszta eszmékre is nyitott környezet, vagy egy nyugodt, békebeli társadalmi miliőben, némi élvetegséggel, Cavinton-dús felszolgálás mellett szabadon hagyjuk szárnyalni szellemünket a végtelenül hazug, csaló indiánok és a cigányok közötti hasonlóságról? Hát persze, hogy van hasonlóság, na ugye! Csak el kell nyomni őket, emberszámba sem venni a gazokat, a premoderneket, és máris úgy viselkednek, mint a mexikói indiánok.

A békegurut súlyosan aggasztja a romák valamivel magasabb népszaporulata is, de sajnos, mondja Bíró, rajta és a neonácikon kívül ez senkit nem érdekel.

Újabb lendületével nekimegy a cigány mozgalomnak, amelynek felrója, hogy nem épült be szervesen -- Hamasz-módra -- a cigány közösségbe. Feltételezi, hogy a gárdának lesz köszönhető, ha a magyarországi cigányság megszervezi magát. Kérdésem: eszerint a cigányok önszerveződéséhez nem demokrácia, hanem fasizmus kell?

Mindenesetre a magyarországi cigány problematika békedíjasa idejét érezte közzétenni legújabb pápai enciklikáját. Ismét az ÉS-ben.

Keresztesháború a premodern hitetlenek ellen.

Imádkozzunk!

Zsigó Jenő

A szerkesztőségi írás alapja Rádai Eszter Bíró András polgárjogi aktivistával készített interjúja, amely az ÉS július 18-ai számában jelent meg „Hogy itt gyilkosságoknak leszünk tanúi, az nem kétséges" címmel. Az interjú Bíró András korábbi nyilatkozataival, valamint Horváth Aladár 2005. áprilisi válaszcikkével együtt megtalálható a www.c-press.hu honlapon.

1 Élet és Irodalom 49. évf. 10 szám, „Nem magyarázható minden a körülményekkel..."

Bíró András polgárjogi aktivistával Rádai Eszter készített interjút

2 Élet és Irodalom 52. évf. 29. szám „Hogy itt gyilkosságoknak leszünk tanúi, az nem kétséges" címmel.

Hozzászólások (0)