Az etnikai adatkezelés

Szakmai dokumentumok 2008.

Összeállította:
Magyarországi Roma Parlament Civil Szolgáltató Iroda

1994 óta egyetlen magyar kormányzat sem tartotta fontosnak, hogy rendszeres információk gyűjtésével bizonyosodjon meg a legnagyobb lélekszámú hazai cigány kisebbség helyzetében bekövetkezett változásokról.

Az elmúlt időszakban számtalan tanulmány, jogszabály, szakmai anyag és publikáció jelent meg arról, hogy a roma közösség összetett hátrányainak kezelésére, kirekesztettségük megszüntetésére, esélyegyenlőségük, a fejlesztési programokban való részvételük biztosítására irányuló szakpolitikák törvényszerűen hatékonytalanak, mert megfelelő adatbázisok nélkül nem tervezhetőek és nem ellenőrizhetőek.

A kormányzati adminisztráció szakmai kompetenciákkal rendelkező kulcspozícióban alkalmazott egyes munkatársai[1] azonban -2008. májusában az állami roma politikákat vizsgáló ÁSZ tanulmányhoz kapcsolódóan nyilatkozó dr. Ürmös Andor SZMM Roma Integrációs Főosztály vezetője (HVG 2008.05.20.), Teleki László roma ügyi miniszterelnöki megbízott (Kossuth Rádió 2008.05.24.)- továbbra is elutasítják a célzott etnikai adatkezelés valamennyi formáját, és ezzel a cigányság helyzetének javítására fordított közpénzek nevesítését, nyomon követését, hasznosulásának megállapítását és ellenőrzését.

A Magyarországi Roma Parlament, mint a RIT és a RIMB tagja kezdeményezi, hogy:

• a RIT kormányzati döntés előkészítő hatáskörében eljárva, a roma közösség társadalmi integrációjáért fennálló felelőssége alapján haladéktalanul tűzze napirendre az etnikai adatkezelés és jogosultságkövetés témakörét és hozzon határozatot,
• határozatában a roma integrációt akadályozó személyes szakmai meggyőződések és érdekek kiküszöbölése érdekében fogalmazza meg álláspontját a kormányzati alkalmazottak szakmai kompetenciára vonatkozó szakmai elvárásairól,
• a határozatát az ellentétes érdekű szakmai szintek kikerülésével haladéktalanul juttassa el közvetlenül a kormányzati döntéshozatalhoz.

A Magyarországi Roma Parlament a döntéshozatal előkészítéséhez az alábbi szakmai anyagot állította össze és javasolja a RIT tagjainak informálásához:

Az etnikai adatfelvétellel kapcsolatos szakmai dokumentumok.

Készült a RIT és a RIMB szakértői számára 2008.

I. Helyzetelemzés a kormányzati dokumentumokban

1. Új Magyarország Fejlesztési Terv (kivonat):

„Olyan fejlesztéseket támogatunk, amelyek csökkentik a hátrányos helyzetű rétegek, mindenekelőtt a romák kirekesztettségét, és biztosítják e csoportok egyenlő hozzáférését a forrásokhoz. Ahhoz, hogy a fejlesztések ténylegesen eljussanak a romákhoz, a hozzáférést segítő célprogramokat, eljárásokat, hálózatokat kell működtetni. Előtérbe kell helyezni azokat a támogatási formákat, amelyek nem általános pályázati úton valósulnak meg. A fejlesztéseket úgy kell megvalósítani, hogy azok ne növeljék a szegregációt és a problémák koncentrálódását, valamint ne fokozzák a romákkal szembeni előítéletet. Hatékony koordinációs és monitoring rendszerre van szükség, amely összehangolja e fejlesztéseket, indikátorokat dolgoz ki, és külön vizsgálja a romák részvételét a fejlesztésekben."

2. Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló beszámoló (2005. február - 2007. február) (kivonat)

Az ÚMFT helyzetértékelése megállapítja, hogy a hazai cigány népesség foglalkoztatottsága, átlagos iskolázottsága, életszínvonala, lakhatási körülményei, egészségi állapota lényegesen rosszabb a társadalom egészénél. Az elmúlt évek romákra vonatkozó foglalkoztatási, oktatási, területi-települési adatai együttesen arra utalnak, hogy kialakulóban van egy olyan szegénységben élő réteg, mely minden szempontból tartósan kívül reked a társadalmon, és ezt a helyzetet gyermekei számára is nagy eséllyel átörökíti. A foglalkoztatási rendszerben fellelhető egyenlőtlenséggel szoros összefüggésben jelentkeznek az oktatási rendszer diszfunkciói és a települési szegregáció. Éppen ezért Magyarországon esélyegyenlőségi szempontból kiemelt figyelmet kell fordítani a romák és a roma közösségek összetett hátrányainak enyhítésére. Mindez átfogó, stratégiai megközelítést igényel, mely messze túlmutat a humánerőforrás-fejlesztés keretein.

Az elmúlt évtizedben a romák és a nem romák lakhatási elkülönülése drámai mértékben nőtt, és hasonlóvá vált a harminc évvel ezelőtti állapotokhoz. A 2003-ban felmért cigány lakások 6 százaléka telepen, 2 százaléka a településtől távol, de nem telepen, 42 százaléka a település szélén, 22 százaléka a település belsejében, de kizárólag vagy túlnyomórészt cigány környezetben található.

Az oktatás területén nőtt a cigányok és nem cigányok közötti különbség. Ugyanakkor megváltozott a szegregáció mértéke és megnyilvánulási formái: az iskolán belüli szegregáció felől az iskolák közötti elkülönítés irányába tolódott el a folyamat.

A cigányok munkaerő-piaci helyzete a statisztikai felmérések alapján az elmúlt 15 évben nem javult. A 15 és 74 év közötti cigány népesség alig negyede foglalkoztatott.

A cigány háztartások 82 százalékának jövedelme nem éri el a KSH által kiszámított létminimumot, és ebből a családok alapvető szükséglete csak részben biztosítható. A lakosság alsó jövedelmi tizedéhez tartozik a cigány háztartások 56 százaléka, e családok táplálkozása sem kielégítő.

A 2003-ban felmért cigány lakások 6 százaléka telepen, 2 százaléka a településtől távol, de nem telepen, 42 százaléka a település szélén, 22 százaléka a település belsejében, de kizárólag vagy túlnyomórészt cigány környezetben található.

II. Roma integrációval kapcsolatos szakpolitikákat elemző és ellenőrző vizsgálatok, tanulmányok ajánlásokkal

1. A TÁRKI 2007-ben ex-ante átvilágította az ÚMFT operatív programjait és többek között megállapította, hogy:

• A romák helyzete számos tényező együttes és egymásra való hatásával magyarázható, azonban ennek kezelésére hivatott komplex programot nem találtak az operatív programokban és olyan is csak néhány akad, amelyik felismeri a romák hátrányos helyzetének többdimenziós jellegét.
• Az operatív programok beindulása előtt szükség van célzott adatfelvételekre, hogy a programok lezárása után a kezdeti állapotot rögzítő adatok birtokában lehessen értékelni a fejlesztéspolitika eredményeit. A kiinduló állapotot bemutató adatok ismerete nélkül a legjobban kitalált indikátor sem több egy közönséges adatnál.

Az idézett értékelések azt mutatják, hogy a nemzeti fejlesztési tervek, illetve az ezek alapján kidolgozott operatív programok önmagukban nem voltak alkalmasak arra, hogy a cigányság felemelkedését szolgáló intézkedéseket, a hozzájuk rendelt támogatásokat és az elvárt eredményeket rendszerbe foglalják. Ennek egyik legfontosabb szakmai oka továbbra is az, hogy a programok céljaikban tartalmazzák a cigányság felemelkedésének kiemelt támogatását, azonban a támogatások célzottságának növeléséhez, illetve a célba érés méréséhez szükséges objektív indikátorokat - a korábban említett adatfelvételei tilalmakra való hivatkozással - általában nem alkalmaznak.

2. ÁLLAMI SZÁMVEVŐSZÉK Fejlesztési és Módszertani Intézet

A magyarországi cigányság helyzetének javítására és felemelkedésére a rendszerváltás óta fordított támogatások mértékéről és hatékonyságáról

Összegző, helyzetfeltáró tanulmány, publikálva: 2008. május

Az eddigi kormányok romapolitikáinak közös jellemzője, hogy a végrehajtás koordinálására tárcaközi bizottságokat hoztak létre. Ezeknek ugyanakkor jelentősebb közigazgatási hatáskört nem adtak. Következésképpen az érintett minisztériumokra nem tudtak erős nyomást gyakorolni, ha azok a feladataikat nem, vagy késedelmesen teljesítették, illetve a tervezettnél kisebb forrást használtak fel a roma integráció céljára. Politikai szándék sem látszott az erőteljes nyomásgyakorlásra, a feladatok maradéktalan végrehajtásának megkövetelésére.

A romákra vonatkozó adatok gyűjtésének tilalma, a célcsoport meghatározásának bizonytalanságai lehetetlenné tették mérhető teljesítménykövetelmények rögzítését, és ezekre épített monitoring rendszer létrehozását. A számszerű adatok, indikátorok hiánya nem ad valódi értékelésre lehetőséget.

Akkor érdemes roma-célú programot indítani, ha a romák részvétele a programban legalább közelítő pontossággal megállapítható, és a program teljes időtartama alatt nyomon követhető, azaz a program monitoringjához az indikátorok és az egyéb feltételek megteremthetőek.

Az Állami Számvevőszék javaslatai

• mielőbb meg kell teremteni annak feltételét, hogy a romákról helyzetük felmérése és javítása érdekében hivatalosan adatokat lehessen gyűjteni az európai adatvédelmi normák figyelembevételével;
• elvi döntést szükséges hozni arról, hogy milyen esetekben célszerű a költségvetési támogatások, a felzárkóztató programok célcsoportjaként kifejezetten a cigányságot, vagy annak egyes csoportjait nevesíteni. Ilyen programok esetén meg kell teremteni annak a feltételeit, hogy a cigányság részvétele a programban megbízhatóan mérhető és nyomon követhető legyen;
• olyan tervezési és beszámolási rendszert kell létrehozni, amely - az előző pontban foglaltak figyelembe vételével - nevesíti és nyomon követhetővé teszi a cigányság helyzetének javítására fordított közpénzeket, azok útját és hasznosulását;
• a kormányzati intézkedéscsomagok tervezésének, végrehajtásának és monitoringjának hatékony koordinációja érdekében

-        a tárcaközi koordinációt olyan testületre célszerű bízni, amely tényleges döntési jogkörrel is rendelkezik,

-        a több tárcát érintő programok megvalósításakor célszerű projektmenedzsmentet alkalmazni,

-        meg kell teremteni a programok folyamatos monitoringjának a módszertani és az intézményi feltételeit;

• a pályázati és pályázathasznosítási kompetenciák fejlesztésével, technikai segítségnyújtással esélyegyenlőséget kell biztosítani a cigányságnak a pályázati forrásokért folyó versenyben.

Az etnikai célú adatgyűjtés tilalma a roma integrációt szolgáló pénzek eredményes felhasználásának egyik legkomolyabb akadályát képezi. Magyarországon 1994 óta semmiféle országos reprezentativitású rendszeres adatgyűjtés nem folyt a roma népesség helyzetéről. Az elmúlt tíz év egyetlen magyar kormányzata sem tartotta fontosnak, hogy rendszeres információk gyűjtésével bizonyosodjon meg a legnagyobb lélekszámú hazai kisebbség helyzetében bekövetkezett változásokról. A hazai statisztikai adatgyűjtés rendszerének továbbra sem része az, hogy miként, milyen rendszerességgel, milyen pénzügyi forrásokból, mely szervezeteknek kell a hazai cigányság helyzetéről adatokat gyűjteni. Erre még tervek sem állnak rendelkezésre. A helyzet groteszk voltára mi sem jellemző jobban, hogy miközben az EU-csatlakozást követően a minisztériumok és a főhatóságok sorozatban kérik fel a hazai kutatóintézeteket - a romák helyzetét is érintő - indikátorok készítésére (sőt: idősorok összeállítására), semmilyen lépést nem tesznek annak érdekében, hogy ezen indikátorok alapjául szolgáló adatok előállításához a legelemibb feltételeket biztosítsák. [2]

1993 óta a magyar jog előírásai szerint a faji vagy etnikai hovatartozással kapcsolatos adatkezelés az érintett személy írásos beleegyezése hiányában nem megengedett. Azonban, ahogy azt a kutatók is már több mint egy évtizede állítják, egy roma nem attól lesz roma, hogy annak vallja magát, hanem azáltal, hogy annak tekintik/észlelik, és az etnikai hovatartozással kapcsolatos olyan adatkezelés, mely az ilyen észlelésén alapul, nem tilos. 

A hátrányos helyzetű csoportok közül jogi szempontból elvileg nem lehet indikátort alkalmazni a romákkal illetve a fogyatékkal élőkkel kapcsolatban, mert az adatvédelmi törvény értelmében nem lehet szenzitív tulajdonságokról adatot gyűjteni, azaz pl. egy program esetén nem lehet a résztvevők vagy érintettek mellett megjelölni etnikumukat vagy egészségi állapotukat, csak ha maguk definiálták magukat akként (de ez számos program esetén kivitelezhetetlen). Ebből következően megfelelő adatgyűjtést sem lehet végezni ezekről a csoportokról, még olyan evidensen hasznos, ámde neutrális szempontból sem, mint pl. egy foglalkoztatási programba bevontak körében a romák vagy fogyatékkal élők aránya. 

Az a tény, hogy a támogatások mértékét nem lehet még közelítő pontossággal sem megállapítani nem csak a támogatási rendszer átláthatóságát rontja, hanem ilyen körülmények között nincs valódi tervezés és lehetetlen a szigorú számonkérés.

3. A kisebbségi országgyűlési biztos 2005. évi jelentése:[3]

„A dominánsnak mondható álláspont szerint, az etnikai adatok gyűjtése és kezelése elengedhetetlenül szükséges, mind kisebbségvédelmi, mind esélyegyenlőségi szempontból, a valóban hatékony és adekvát kisebbségvédelmi rendszerek, illetve antidiszkriminációs politikák és jogintézmények kidolgozása és megvalósítása megfelelő adatbázisok létrehozása nélkül elképzelhetetlen."

4. Rasszizmus és az Intolerancia Elleni Európai Bizottság (ECRI) 2007. évi magyarországi jelentése.

Az ECRI jelentésében támogatta az etnikai alapú adatgyűjtést.  Az ECRI meggyőződése, hogy az etnikai alapú adatgyűjtés és az ilyen adatok nyilvánosságra hozatala véghez vihető az emberi jogok tiszteletben tartása mellett, feltéve, hogy bizonyos követelmények teljesülnek. Az ECRI hangsúlyozza, hogy az ilyen adatok nagyon hasznosak a diszkrimináció azonosításához és a diszkrimináció elleni küzdelemhez. [4]

III. A Magyarországi Roma Parlament javaslatai a kisebbségi adatkezeléshez és jogosultságkövetéshez (Összegző rövidítéssel.)

-          1. Etnikai adatkezelés a jelenlegi jogszabályi keretek között.

A roma ösztöndíjak folyósításához hasonlóan a romákhoz romaként jutó fejlesztési forrásokhoz a származásról kiállított önkéntes nyilatkozat alapján lehessen hozzájutni. A nyilatkozatok a roma közösséghez tartozásról szólnak, azokat roma civil szervezetek, ckö-k ellenjegyezzék, vagy ellentmondási jogot gyakorolhassanak.  Az adatkezelés és a nyomon követés megegyezik a roma ösztöndíjak esetében alkalmazott rendszerrel. Mindenki, aki UMFT fejlesztési programot valósít meg és azokba bevonja a romákat, vagy aki számára kötelezővé teszi a fejlesztésre vonatkozó előírás a romák bevonását, köteles az itt leírt módon bizonyítani a romák részvételét és nyomon követhetővé tenni azt amellett, hogy vonatkoznak rá az adatvédelmi jogszabályok, nem élhet vissza a tudomására jutott adatokkal, azokat köteles rendeltetésszerűen és célzottan kezelni .... Stb.

Ebben az esetben a fejlesztők feladata a romák elérése, hozzájutásuk biztosítása és a hatékonyság eredményessé és ellenőrizhetővé tétele. Míg a legtöbb védett csoport esetében objektív módon látható az ok, (nők, munkanélküliek, fogyaték...), a romák esetében a védettséget a származásról adott önkéntes nyilatkozat dokumentálja.

Ez a módszer a roma származáshoz nem negatív sztereotípiákat társít, hanem pozitív lehetőséget, a roma származás alapján juthatnak fejlesztők és romák egyaránt közös előnyökhöz. A megoldásnak ezért társadalmi tudatformáló hatása is van, fokozza a többségi és kisebbségi interakciókat.

-          2. A RIMB szakértőinek, a kisebbségi ombudsman és a kormányzat szakértőinek részvételével alakuljon kisebbségi adatkezeléssel kapcsolatos jogszabály előkészítő munkacsoport, a kormányzat pályázati eljárásban tegye lehetővé, hogy szakmai műhelyek a témában ajánlásokat, javaslatokat, programokat, jogszabálytervezetek készíthessenek.

2008. május 29.

Zsigó Jenő                                                                  dr.Pánczél Márta

       Elnök                                                                Civil Szolgáltató Iroda

Magyarországi Roma Parlament

[1] Riba István: ROMAINTEGRÁCIÓS PÉNZEK - Helyzeti hátrányok 2008.május 20. HVG(Újságcikk utolsó mondata.)

    Teleki László nyilatkozata az MR1 Híritthon adásában 2008.05.29.

[2] Kemény István: Roma foglalkoztatás az ezredfordulón 92.o. (In: Cigánynak lenni Magyarországon 2002-2006, Budapest 2006, EOKIK

[3] A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa 2005. évi beszámolójának bevezetője

[4] (Nyílt Társadalom Intézete, OSI 2007.) 28 oldal

Hozzászólások (0)