Balázs János Galéria
hétköznaponként 10-18 óráig
2008. február 28.-március 27.
(1084 Budapest, Tavaszmező u. 6.)

Nyári Sárkány Péter 25 éves kora óta foglalkozik képzőművészettel, s bár a Tavaszmező utcai kiállítás címe egyfajta retrospektív, az életművet összefoglaló jellegre utal, mindezt nehéz ellenőrizni, hiszen az amúgy szépen megrendezett kiállítás egyetlen művéhez sem rendelődik dátum. Talán lényegtelen is, hiszen a kiállított művek erős, egyéni kézjeggyel rendelkező művészre utalnak. Bár az egységes látvány, az individuális trade-mark, de leginkább a minőség szempontjából tűnik elhibázottnak a három részből álló, csurgatásos-pöttyözős technikával, zománcfestékkel készült Zenészek beemelése a tárlatba, amelyről feltételezhető, hogy része Nyári 2003-ban indult Zenészek sorozatának.

A művész eddigi életművét négy korszakra osztja; az első kettőt (konstruktív játszótéri plasztikák, holokausztművek) értelemszerűen hiába keresnénk az anyagban, de jelen van a harmadik korszak, a Táncolók és az Angyalok és az ég emberei című sorozatok tematikája.

Nyári kiállításának mottóját a Bibliából, János Jelenések könyvéből vette („Nem éheznek többé, sem nem szomjaznak többé; sem a nap nem tűz rájok, sem semmi hőség: Mert a Bárány, a ki a királyszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet."), s az idézet egyfajta panteisztikus, az Isten természetbeli létezését valló hit lenyomatának tűnik. S valóban, a művész alkotásai nagyon is anyagszerűek, a mű hordozói közt ott találjuk a fát, a felhasznált anyagok között a földet, az agyagot, az üvegcserepet és a követ. A kép felületéből nemcsak ezek, hanem a vastag olajfestékréteg is szinte tapinthatóan kitüremkedik, a létrejött relief-művek pedig izgalmasan-érzékien lebegnek a kétdimenziós festészet és a térbeli szobrászat között. A művek alapszíne az ezüst, az arany és a fekete.

A nagy, egynemű felületekbe emberalakok körvonalai, fejek profiljai, kitárt kézfejek körvonalai ékelődnek - a sziluettekből lebegő, mégis földhözragadt, gyógyító és táncoló angyalok és áldást osztó, szárnyakkal körülvett kezek alakulnak ki.

A művész képeit mégis áthatja valami megfoghatatlan szorongás; ott bujkál a pusztulás a Kórházművek és vázlatok három kicsiny és törékeny absztrakt rajzán, a sötétzöld festékalapra rajzolódó fekete Démon profiljában, és ott vibrál az elmúlás szomorkás feszültsége a művek címeiben is (Képek egy néhai családból). A félelmetes lények elődugják piciny fejecskéjüket - kígyófej kandikál ki a vörös alapon megbújó zöld emberfej fekete kalapjából. A Megváltás mégis sokkal közelebb van, mint gondolnánk. Bizonyságot adnak erre azok a „ready made"-ek, melyeket Nyári a természetben talált, és emelt be képi motívumai, alkotóelemei közé. A fák levedlett burkai, a fakérgek göcsörtös-erezett, meghajló-csavarodó felületei megmenekülnek a pusztulásból; belső, eddig titkos jelentésük tárul fel, amint a művész farost lemezre helyezi, és képként állítja ki őket. Láthatjuk, ahogy lehámlott, bárhol fellelhető kéregdarabok átlényegülnek, s megérthetjük, hogy az angyalok szárnyai itt vannak körülöttünk.

Dékei Kriszta

Hozzászólások (0)